Főoldal
 Hírek, aktualitások
 Események
 Énekek-imádságok
 Prédikációk
 Apró történetek a léleknek
 Versek, gondolatok

Szentmise-, hittan-, programrend
 Miserend

Hittancsoportok
 Gyermek oldal
 Betlehemi csoport
 Názáreti csoport
 Buczkó Kuckó
 Elsőáldozásra készülők
 Bérmálkozásra készülők
 Ifjúsági oldal
 Cursillos csoport oldala

Kiemelt programjaink
 Jubileumi év
 Keresztényként éld a szerelmet
 Felkészülés a HIT évére

Terveink
 Zarándokszállás projekt

Ajánlataink
 Ajánló (Film-Tv-Könyv)

Információk
 Elérhetőségeink
 Képviselőtestület
 Kérdezz-felelünk

Gyüjteményeink
 Képtár
 Linktár
 Nyomtatványok

Egy kis mosoly :-)
 Humor

Cursillo
 Cursillo hírek

Megemlékezések
 Emlékezzünk

Vendégkönyv
 Vendégkönyv

______________________

Nyír-szőlőszemek Egyesület
 Nyír-szőlőszemek Egyesület
 Eseményeink

Buczkó Atanáz Közösségi és Zarándokház
 Atanáz-ház
 
 KERESZTUTAK

Emlékezzünk

P. Buczkó Lajos Atanáz atya emlékére 1915-2011

A 2010-es év októberében ünnepeltük templomunk felszentelésének 50. éves évfordulóját, mely jeles alkalomból meghívtuk az ezen idő alatt nálunk szolgálatot teljesítő papokat. A nyírszőlősi római katolikus templom ekkor találkozott utoljára építtetőjével, Buczkó atyával.

Buczkó Lajos atya 1915. május 3-án született. 1937-ben lépett be a Ferences rendbe. 1938-ban Jászberényben teológus hallgató és 1938. augusztus 27-én letette egyszerű fogadalmát. 1940-ben már Gyöngyösön teológus hallgató. Örök fogadalmát 1941. augusztus 27-én tette és a rendi neve Atanáz lett. 1943. június 13-án szentelték pappá. Ezután káplánként teljesített szolgálatot 1943-ban Mohácson, majd 1944-től Salgótarjánban. Az államhatalom 1950-ben elhatározta a szerzetesrendek felszámolását. Buczkó atya ezután 1950-ben Gyöngyösre került, mint egyházmegyei keretben működő kisegítő lelkész. 1951-től Gyöngyösorosziban majd Kunszentmártonban, 1954-től Nagyivánban, 1955-től pedig Kótajban volt kisegítő lelkész. 1956-ban került Nyírszőlősre, ide is mint kisegítő lelkész. Településünkön 1957-1960 között templomot épített, építtetett. 1965-től Ózdon, 1966-tól pedig Balkányban volt kisegítő lelkész. Plébánosként először Kálmánházán teljesített szolgálatot 1967-től. Innen 1970-ben Tiszabercelre helyezték. Majd következett 1971-től Sajógalgóc, 1972-től Perkupa, 1974-től Karancslapujtő, 1975-től Cered és 1978-tól Bárna. 1985-től Mátraterenyére került, immár mint nyugdíjas. Azután 1987-ben ismét Nyírszőlős következett, de most már plébánosként szolgált településünkön. 1991-ben visszatért a rendbe és Gyöngyösre került, ahol plébániai kisegítőként teljesített szolgálatot. 2004-ben Esztergomba helyezték lelkipásztori kisegítőnek, majd 2007-től lelkipásztorként szolgált tovább Esztergomban 2011. június 20-án bekövetkezett haláláig. Testét 2011. június 30-án helyezték örök nyugalomra az Esztergomi Ferences Templom kriptájába.

Buczkó atya egy olyan korban került Nyírszőlősre amikor sem a politikai, sem a gazdasági környezet nem tűnt alkalmasnak arra, hogy itt egy templom épülhessen. Ő mégsem torpant meg, hanem a helyiek igényét felismerve lelkesen kezdett hozzá templomunk felépítéséhez. A visszaemlékezések alapján nekem a szentírásnak ez a része jut eszembe Buczkó atyáról: „Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!” (Mt 10,16) Mert ő képes volt az építkezésre pénzt szerezni egy kis harmonikázással, tánccal, téglát szerezni egy doboz cigaretta segítségével. Mégis egyszerű életet élt. Bejáratos volt a családokba, zarándoklatokat szervezett és nagyon sokat ment. Gyalog, kerékpáron, motoron és legutóbb a szinte elválaszthatatlan Trabantjával. Templomunkat 1960-ban felszentelték ugyan, de Lajos atya szinte egész életében építette azt. Lelkiekben is az imái által és olykor még távolról is, tudatva elképzeléseit az éppen itt szolgáló pappal. 1983-ban megírta Bohán Béla atyának, hogy szerinte még a bejárati járdát és a lépcsőket kellene szebbé tenni.

Rendtársaitól tudom, hogy élő és személyes kapcsolata volt az Isteni személyekkel. Még élete vége felé is ragaszkodott hozzá, hogy minden nap szentmisét mutasson be. Sokat imádkozott egyénileg és közösségben is. Sokszor este 9 óra után még a kápolnában lehetett megtalálni, ahol 11-ig, fél 12-ig is imádkozott. Nem csak a rendi testvéreiért imádkozott, hanem mindazon emberekért akik azokon a településeken laknak, ahol ő bármikor is szolgálatot teljesített. Idős korában, ha megkérdezték tőle, hogy hogy van, akkor Szent Pál szavaival válaszolt: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” (Gal 2,20)

____________________________________________________________________________

„Boldog a szolga, aki kincseket gyűjt a mennyben,
melyeket az Úr mutatott neki,
s melyeket nem siet jutalom reményében az emberek elé tárni,
mivel maga a Magasságbeli fogja kinyilvánítani az ő tetteit
mindenki előtt.” (Assisi Szent Ferenc)

Az Élet Urának gondviselő szeretetét köszönjük meg

Buczkó Lajos P. Atanáz ofm
halálában

Életének 97. évében, június 20-án szólította nővérünk, a testi halál. 1937-ben lépett a rendbe, 1941-ben tett örökfogadalmat, 1943-ban szentelték pappá.
Kínába szánták misszionáriusnak – ez a készület egész további működését meghatározta. Hoszszú, kalandos és pezsgő életutat járt be, talán utolsóként abban a sorban, ahol a falu, a kisváros, az egyszerű ember és a ferences barát vidám harmóniában élt még a legviszontagságosabb helyzetekben is. Isten ügyéért, az evangélium hirdetéséért, az egymás mellett élő vallási közös-ségek között a katolikus értékek védelmében a buzgóságukról híres ferences példaképeink erős lelkületével állt ki.
Nyírszőlősön templomot épített és önálló plébániát szervezett 1957 és ’60 között, amikor ilyenről álmodni se lehetett – áttetsző és ugyanakkor minden kópéságra hajló lelkületéért tisztelték. Képességeit mindenben a hithirdetők eszményi távlatába állította alaposan kidolgozott prédikációival, a kántortanító képesítés megszerzésével, hűséggel elvégzett imádságaival, a bűnbánatban való gyakori megtérésével. Vértanúságra készült fiatalon, ezért megmaradt őszinte, szókimondó embernek, amit alázata és ösztönös jósága keretezett be.
Utolsó napjaiban is friss volt a tevékeny közösségi életre, a testvéri szeretet ápolására, az összeszedett és fegyelmezett imára. Büszkeséggel élte meg hosszú életét, amely most Istennél időtlenné tágul.


Az érte felajánlott szentmise 2011. június 30-án, csütörtökön
10.30 órakor kezdődött az esztergomi Ferences Templomban.
Temetése a rendház kriptájában volt a szentmisét követően.

Adj, Uram, örök nyugodalmat neki. - És az örök világosság fényeskedjék neki.

.