EUCHARISZTIKUS KERESZTÚT

Előkészület

Szívünk, lelkünk most kitárjuk,

útad Jézus, veled járjuk.

Kérjük, mélyen belevéssed

szíveinkbe szenvedésed.

--

Jertek hívek, a szent keresztútra,

Gondoljunk a szenvedő Urunkra,

Öleljük át véres keresztfáját,

Sirassuk meg keserves halálát.

(Dallam: Gyászba borult Isten csillagvára [SZVU 68/B])

Elmélkedés

Áll a gyílkos, nagy ítélet,

rajtunk immár igaz véred.

Valahányszor szavam vétett,

Pilátusod lettem néked.

--

Elhangzik a kegyetlen ítélet,

Kínhalálra dobnak oda téged!

Vétkeinkért átok alatt nyögtünk,

S szeretetből te halsz meg helyettünk!

I. állomás

Pilátus halálra ítéli Jézust

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Nézd, Szeretetemnek nem volt elég a kereszthalál! Mindig veletek akartam maradni, hisz „gyönyörűségem az emberek fiai közt lenni”. Táplálékotok akartam lenni. A szívetekben akartam lakni!

Látod, ezért ÉN magam ítéltem el magamat örökös fogságra Szeretetem börtönében, a Tabernákulumban. Éjjel nappal be vagyok zárva! Várok… – Rád várok.

Az irgalmasság cselekedete: foglyokat látogatni. De ki látogat meg Engem börtönömben? Ki fogja föl Szeretetemet?
Ha szeretsz, hagyd el önmagadat! Ítéld el magadat áldozatommá!

És a lélek válaszol:
„Uram, vedd a szívemet és tedd a szeretet egészen elégő áldozatává. Hadd vigasztaljalak hideg, sötét börtönödben. Szeretetemmel hadd melegítselek, Te elhagyatott, meg nem értett Szent Szív!”
(rövid csend)

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Itt van már a kereszt fája,

hurcolnod kell Golgotára.

Uram, én meg puhán, restül

vonakodom a kereszttül.

--

Vállaidra veszed a keresztet,

Árva szíved, ó, hogy sajog, reszket,

Ezer bűnünk iszonyatos terhe

Nehezedik súlyos keresztedre.

II. állomás

Jézus vállára veszi a keresztet

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Igen, magamra vettem a nehéz Eucharisztikus keresztet is. Vállaltam mindazt az elhagyatottságot, hanyagságot, ahogyan kezelnek. Vállaltam a kiszolgáltatottságot, a megszentségtelenítés, a meggyalázás lehetőségét is. Csak azért, hogy a lelked Kenyerévé lehessek! Hogy tápláljalak Önmagammal, Isteni Élettel! Átváltoztatom a kenyeret Magamba. Ugye a kisbabát sokszor kell szoptatni, etetni, táplálni, míg emberré növekszik. Neked is sokszor kell velem táplálkoznod, míg egészen átváltozol Belém! Míg eljutsz az Isteni Élet érettségére.”
(rövid csend)

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Botlik, roskad szegény tested,

nem bírja a nagy keresztet.

Földre sujtód, jaj! én voltam,

ki oly sokszor elbotoltam.

--

Meginog a kereszt vérző vállán,

Összeroskad az ártatlan Bárány.

Ó, boruljunk mi is véle porba,

Hiszen a mi bűnünk terhét hordja.

III. állomás

Jézus először esik el a kereszttel

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Isteni tervem az OLTÁRISZENTSÉGGEL” először akkor bukott el, amikor a zsidóknak beszéltem róla. AZ első elesést az ő hitetlenségük, elutasításuk okozta. „Hogy adhatja ez a testét nekünk eledelül?” „Kemény beszéd ez, ki hallgathatja ezt?”
Mindent megtettem népemért és ők válaszul gyűlöltek és megvetettek! Mert nem dicsőségesen jöttem, királyként, ahogyan vártak, hanem szegényen, alacsony sorban. – Eucharisztikus Testemben sem hittek. Nem hisznek benne most sem. Vad dühvel támadják a Legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET. Az ördög dühével! A sátán evilág fejedelme. Övé a hatalom a világ felett. Tőle kapják az OLTÁRISZENTSÉG ellenségei a hatalmat.
Jöjj lélek, aki az Enyém vagy. Vigasztalj meg hiteddel! Nézd, hogy széttaposnak, mint valami férget! Milyen szeretet tűrné el azt, amit az OLTÁRISZENTSÉGBEN szenvedek? Elviselem – értetek! Hogy köztetek maradhassak, hogy tápláljalak, hogy átváltoztassalak!”
(rövid csend)

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Ó jaj, látod jönni szemben

édesanyád, gyötrelemben.

Ó csak én is véle járnék

Krisztus után, mint az árnyék.

--

Fájdalmas, jaj, szívet tépő látvány

A Szűzanya Jézus keresztútján.

Vérző szívét elönti a bánat,

Zokogva megy, Jézus, teutánnad.

IV. állomás

Jézus szent Anyjával találkozik

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„MÁRIA tiszta szeretete Elém jött, hogy vigasztaljon. Csak ő látta igazán, egész mélységében a nyomorúságomat és a gyöngeségemet. Követett egészen a keresztig. Nem hagyott el, amikor mindenki elhagyott!
Ő tudta, mennyire szeretem. Ha ti is megértenétek, mennyire szeretlek benneteket, ti is úgy szeretnétek, ahogy Anyám szeret. Menjetek Hozzá, tanuljatok tőle szeretni! Ő átölel engem szeretetével az OLTÁRISZENTSÉGBEN is és vigasztal. Minden átváltozás után feláldoz az ATYÁNAK, ahogy a kereszt alatt állva feláldozott.

Micsoda szeretettel fogadott be, mikor mennybemenetelem után János megáldoztatta! És hordozott a szívében, ahogy az utolsó vacsora óta is hordozott. Ahogy Erzsébetet látogatván hordozott.
Hol van olyan lélek, aki úgy szeret Engem, mint Ő? Menjetek hozzá, és engedjétek magatokat kézen fogva Hozzám vezetni.”
(rövid csend)

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Vinni terhed, segítségül,

itt van Simon Kirenéből.

Bár csak én is, bűnös lélek,

keresztemmel követnélek!

--

Drága Jézus, erőd egyre lankad,

Kényszeredve Simon segít rajtad.

Ó, ha tudná szenvedésed titkát,

De más szívvel vinné szent Keresztfád.

V. állomás

Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Nem a szeretett tanítvány segíthetett, aki legjobban szeretett Engem, aki boldog lett volna, hogy segíthet, hanem egy idegen, aki nem ismert, akit kényszeríteni kellett. Így akartam, mert kegyelmeket akartam adni Simonnak.

De ez csak az, amit a szem lát. János szeretete nagyobb segítség volt, mint a fizikai segítség. Ez erőt adott.
Mekkora volt az örömöm az utolsó vacsorán, mikor ebbe a tiszta lélekbe térhettem be! Az ő szeretete megédesítette szenvedésemet és enyhítette Júdás árulása fölötti fájdalmamat.
Mivel a lelke olyan tiszta és a szeretete olyan nagy, segít nekem most is Eucharisztikus keresztemet hordozni.

Csatlakozz te is hozzá lélek, aki Nekem adtad magad és segíts keresztemet hordozni. Tanítsd másoknak is a szeretetet, mint János.”
(rövid csend)

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Jámbor asszony siet hozzád,

kendőjével törli orcád.

Vajjon hát én, kőszívemmel.

mennyi könnyet töröltem fel?

--

Veronika közeledik Hozzád,

Kendőjével törli véres orcád.

Csodaképed a jutalom érte,

Szent Arcodat lelkünkbe is vésd be.

VI. állomás

Veronika kendőt nyújt Jézusnak

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Engesztelők jönnek és leborulnak a kitett Legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉG előtt.
„Szenvedjetek Velem, mikor Eucharisztikus Arcomat kigúnyolják, leköpdösik, földbe tapossák. Nézzétek Arcomon az ütések nyomait, véres szememet, eltört orrcsontomat, feldagadt ajkamat. Ajánljátok fel meggyalázott Szentséges Arcomat a mennyei ATYÁNAK! A ti tiszteletetek, imádásotok megvigasztal a sok megvetésért, szentségtörésért, mellőzésért. Bűnbánatotok könnyei lemossák arcomról a vért, a köpéseket, a mocskot! Imádásotok tömjénillata elveszi a tisztaság elleni bűnök bűzét. Ez a tömjénillat fölszáll a SZENTHÁROMSÁG trónjához.
És ÉN Arcom képét a lelketekre nyomom. Ez a kép lemoshatatlan lesz mindörökké!”
(rövid csend)

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Földre roskadsz másodízben,

értem tűrő kegyes Isten.

Hát én hányszor tántorultam!

bűneimbe visszahúltam!

--

Agyonkínzott, gyötört tested gyönge,

Másodszor is leroskad a földre.

Új estednek oka, jaj, én voltam,

Bűnből bűnbe annyit bukdácsoltam.

VII. állomás

Jézus másodszor esik el a kereszttel

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Másodszor Júdás sértett meg az OLTÁRISZENTSÉGBEN.

„Vágyva vágytam tiveletek együtt enni ezt a Húsvéti vacsorát.” Vágyva vágytam Kenyérré lenni és egyesülni tanítványaimmal. Lelkük táplálékává lenni. De azt kellett mondanom: „Tiszták vagytok, de nem mindnyájan! Egy közületek elárul Engem.”
Ma is ezt kell mondanom papjaimnak. Vannak most is, akik arra kényszerítenek, hogy bűnnel bemocskolt lelkükbe térjek be. Mindig voltak és lesznek Júdások, árulók köztük! Szentségtörők! És mit okoznak ezek azoknak a lelkében, akik tudnak bűneikről és látják áldozni őket! Igaz, „szükséges, hogy botrányok legyenek, de jaj a botránkoztatónak!”

Ó te, aki szeretsz Engem, imádkozz, engesztelj ezekért, hogy ne mindnyájan vesszenek el, akik elárultak Engem. Borzasztó a sátán harca ezekért a lelkekért!”

„Ó Uram, Te elárult, megvetett, megsebzett Szív! Áldd meg papjaidat, hogy ne legyenek árulókká! Adj az árulóknak egy csepp Vért megsebzett Szívedből, hogy megsiratva árulásukat Hozzád térjenek! Odatartom lelküket a kereszted alá, hogy rájuk folyjon Véred tisztító patakja.”
(rövid csend)

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Sírva jöttök ki elébe,

Jeruzsálem asszonynépe.

Jaj, rám is szól, ami rátok:

,,Magatokat sirassátok!''

--

Az út mentén könnyvirágok nyílnak,

Jeruzsálem leányai sírnak.

Ó, nem elég itt a sírás-rívás,

Megtört szívet keres a Messiás.

VIII. állomás

Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Anyák jönnek gyermekeikkel a Legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGHEZ.

„Ó engedjétek Hozzám a kicsinyeket! Miért nem hoztok minden gyermeket Hozzám? Nincs nagyobb öröme a Szívemnek, mintha ezeknek a kis ártatlanoknak a lelkébe térhetek be!

Nekik adatott a hatalom, az ATYA Szívét megindítani, haragját lecsillapítani. De milyen kevesen jönnek Hozzám! Ne tartsátok vissza őket azért, mert keveset tudnak. A hitük és a szeretetük nagy! Tudják ki az, Aki a szívükbe jön. Ez elég!

Áldottak vagytok ti anyák, akik elhozzátok Hozzám gyermekeiteket! De jaj azoknak, akik ellenem uszítják őket! Ezekből a gyermekekből lesznek azok, akik meg akarnak semmisíteni a Szentostyában! Ha látjátok a megsemmisítés borzalmát, „ne rajtam sírjatok, hanem magatokon és gyermekeiteken!”

De akiket Hozzám hoztok, azokból fog az Egyház új fényben feltámadni!
(rövid csend)

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

A keresztnek szörnyű terhe

harmadszor is földre ver le.

Ested adjon szent kegyelmet,

hogy a bűnből talpra keljek.

--

Ó, ég Ura, újra, harmadszorra,

Erőtlenül leroskad a porba.

Hóhéraid könyörtelen vernek,

Vonszold tovább iszonyatos terhed.

IX. állomás

Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Harmadszor az új pogányok hitetlensége lök el az OLTÁRISZENTSÉGBEN.
Látod, amikor mennybemenetelem után a zsidók elutasítottak, apostolaim a pogányok közé vitték szent Igémet és Engem a Kenyérben. Mennyi örömem telt azokban, akik hittek az ő szavukra!
Új népet választottam: az Egyházat. És ez elterjedt az egész földön. Amikor az OLTÁRISZENTSÉGBEN ünnepélyesen hordoztak körmenetben az utcákon, reszketett a pokol! Mindent megáldottam, amerre mentünk.

De most az ördög új eszközöket talált ki, hogy ezt megakadályozza! A kereszt botránnyá lett a keresztények számára! A „felvilágosodott” embernek nem kell a kereszt, nem kell az OLTÁRISZENTSÉG! Hogyan is hihetne Benne? A keresztrefeszítés nem volt olyan fájdalmas, mint amit az OLTÁRISZENTSÉGBEN szenvedek el!

Vigasztaljatok meg hitetekkel, szeretetetekkel! – Szeretsz? Szeress jobban! Úgy, ahogy Én szeretlek titeket! Imádásoddal, szereteteddel, áldozataiddal hozd vissza nekem ezeket az új pogányokat!
(rövid csend)

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Megcsúfoltak ruha nélkül,

borzad szájad vad epétül,

Tisztes mérték, szent szemérem,

mindig, mindig maradj vélem!

--

Leszaggatják testedről a köntöst,

Minden sebből új vérpatak öntöz.

Láztól égő sebeid szent vére,

Legyen gyarló lelkünk üdvössége.

X. állomás

Jézust megfosztják ruháitól

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Amikor megtestesültem, megfosztottam Magamat minden hatalmamtól. ISTEN létemre olyanná lettem, mint egy ember. Én Magam fosztottam meg Magamat Isteni hatalmamtól.
De az OLTÁRISZENTSÉGBEN még emberi hatalmamtól is megfosztottam Magamat. Még emberi alakomtól is. Mozogni sem tudom, amit az állatok is tudnak…, anyaggá lettem. Alacsonyabbrendű teremtmény alakját már nem is vehetném fel. Mindezt azért, hogy merjetek közeledni Hozzám.

A ti hitetekre van szükségem a hitetlenek megmentésére! Hány gyerek volt elsőáldozó, és többé Felém se néz! Gyertek Hozzám gyakrabban! Gyertek minden nap! Gyertek kétszer egy nap, hogy őket visszahozzátok Hozzám!”
(rövid csend)

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Édes Jézus drága testét

véres fára fölszegezték.

Mi egyetlen boldogságunk,

Szent keresztfa, sírva áldunk.

--

A keresztre szegezik szent tested,

Fájdalmadon szívünk roskad, reszket.

Roskadj össze kereszt kemény fája,

Ne légy Jézus kínhalálos ágya.

XI. állomás

Jézust a keresztre szegezik

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Mit mondtam először, válaszul a kegyetlen keresztrefeszítésre? „ATYÁM, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!”
És ma? A kereszteket már eltávolították a hivatalokból, iskolákból. Most az OLTÁRISZENTSÉG következik! A „mise”, amiben nincs átváltoztatás! A félreállított, üres tabernákulumok.

Végtelen szeretettel szálltam le az égből, ATYÁM öléből, annakidején, zsidó népemhez, hogy hirdessem az örömhírt és megváltsam őket bűneiktől. És mit kaptam köszönetül? A gyűlölettől lángoló követelést: „Feszítsd meg őt!” Meg akartak semmisíteni!

Végtelen szeretettel jövök minden nap keresztény népemhez az OLTÁRISZENTSÉGBEN, hogy velük legyek és Isteni élettel tápláljam őket. És mit kapok köszönetül? Közömbösséget, unatkozást, megvetést, gyűlöletet! Tanításomat elferdítik, a tabernákulumokat félreállítják, kivesznek a gyerekek szívéből. Meg akarnak semmisíteni.

Az ördög Istent az égben nem tudja megsemmisíteni. De az emberek szívében meg tudja semmisíteni a bűnnel. A gyerekek szívében hitetlenséggel, gyermekgyalázással.

Az OLTÁRISZENTSÉGET is meg tudja semmisíteni. A tabernákulumokból kivetteti neki szolgáló híveivel a Testemet és megszentségtelenítteti.
Ezeket a bűnöket csak imával, böjttel, lemondással lehet kiengesztelni! Hol találok áldozatos lelkeket?
(rövid csend)

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Megváltásunk már betelve:

Jézus lelkét kilehelte.

Újra élek kegyelméből!

Ki szakaszt el szerelmétől?

--

Ó, keserves, rettenetes óra,

Tikkadt ajkad nyílik végső szóra.

Visszaadva Atyádnak szent lelked,

Vérző fejed halálba csüggeszted.

XII. állomás

Jézus meghal a kereszten

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

A kereszten az volt a legnehezebb, amikor az ATYÁTÓL elhagyatva éreztem magam. „ISTENEM, ISTENEM, miért hagytál el engem?” – De ez csak rövid ideig tartott, és a halál megszabadított minden szenvedéstől.

De most Eucharisztikus testemmel egész a világ végéig keresztre vagyok feszítve. A világ keresztjére! A Föld lett a keresztem, amire rászögeztek, hogy megsemmisítsenek. Ki vagyok feszítve az egész Földre!
Ahogy megígértem a bűnbánó rablógyilkosnak: „Még ma velem leszel a paradicsomban”, úgy megbocsátanék most is a legnagyobb bűnösnek is, ha csak megbánná bűneit.

Ó segítsetek engesztelésetekkel, áldozataitokkal, imáitokkal ezeket a bűnösöket megmenteni! Hisz tudjátok: „Egy megtérő bűnösön nagyobb öröm van a mennyben, mint 99 igazon”, akik igaznak képzelik magukat, és azt hiszik, nincs szükségük megtérésre.
(rövid csend)

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Keresztfádról már levesznek,

Szent Szűz szívén pihen tested,

Bár pihennél mindig nálam,

tiszta szívem templomában.

--

A keresztről Jézus drága testét,

Édesanyja karjaiba tették.

Nincs a földön annyi tenger bánat,

Mint amennyi szent szívében támadt.

XIII. állomás

Jézus testét leveszik a keresztről és fájdalmas Anyja ölébe fektetik

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Halálom után átszúrták a Szívemet. VÉR és VÍZ folyt ki belőle. Longinuszra spriccelt, és meggyógyította beteg szemét és pogány lelkét. Áldozati Bárány voltam a világ bűneiért.

Ma is Eucharisztikus áldozati Bárány vagyok a világ bűneiért. Minden oltáron mindig megújítom áldozatomat. Szüntelenül folyik a Vérem! A ti üdvösségetekre, bűneitek bocsánatára, vagy ítéletetekre, ha nem különböztetitek meg a közönséges tápláléktól.
Mennyi Vérem loccsan a földre naponta! Hanyagságból, nemtörődömségből, gyűlöletből. Oltáriszentségi Testemnek mennyi morzsája hull a földre, és taposnak rá gondtalanul. Minden csepp földre hullott Vérem engesztelést kíván! Az angyalok eltakarják arcukat. Imádással vesznek körül minden földre hullott ostyarészecskét, minden csepp szent Vért. De Vérem értetek hullott! Meggyalázását csak ember engesztelheti ki! Csak emberi imádás, áldozat, szenvedés!

„Ó Uram, jegyesem, kedvesem, szerelmem! Olyan szegény és gyönge vagyok! Hogyan engeszteljem ki ezt a sok szentségtörést? Nem tudok mást, mint a TE Véredet felajánlani elégtételül, ahogyan az angyal tanította a fatimai gyerekeknek.”
(rövid csend)

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Már a szent test sírba téve

újon metszett sír ölében,

Onnan kél fel harmadnapra,

Halált, pokolt letiporva.

--

Szent asszonyok, tanítványok sírva

Jézus testét leteszik a sírba.

Mint a kenet édes illatárja,

Úgy kísérje szívünk hű imája.

XIV. állomás

Jézus holttestét sírba teszik

Az egész világon szeressék, dicsőítsék, imádják és hálával tiszteljék a legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉGET, most és mindörökké! Ámen.

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Amikor levettek a keresztről, és Anyám ölébe fektettek, megpihentem. A sírban sem bántott már senki, csak őriztek. De már nem volt hatalmuk fölöttem.

De most Eucharisztikus Testemet kényszerítik bűnös lelkekbe betérni. A halálos bűnnel terhelt lélekben darabokra szakítva feszítenek keresztre! Mennyivel szívesebben születnék újra és engedném Magamat keresztre feszíteni! Olyan nekem a szentségtörő lélekben, mintha a pokol tüze égetne. Ott kell lennem, ahol az ördög az Úr! Vele egy lélekben, vele együtt, mint a pokolban. Szétmarcangolja a pokol tüze ártatlan Testemet!

És mindezt tudtam előre és vállaltam. Értetek! Hogy táplálhassalak, Istenivé változtassalak. Ó használjátok fel ezt a lehetőséget! Vegyetek magatokhoz, imádjatok! Hosszabbítsátok meg együttlétünket a kitett OLTÁRISZENTSÉG imádásával! Hordozzatok szívetekben, miután magatokhoz vetettek! Ne szaladjatok rögtön el! Ne felejtkezzetek meg Rólam! Beszélgessetek Velem! Szeressetek. Adjatok hálát. Mondjatok el mindent, ami bánt, aminek örültök. Kérjetek! Mindent kérhettek. Kérjetek sokat! Hiszen végtelenül gazdag vagyok. Kérjetek kegyelmeket másoknak, mindenkinek!

Imádjatok mindenki helyett, mindenkiért és mindenki nevében! Ajánljátok fel kiontott VÉREMET, szent sebeimet az ATYÁNAK mindenkiért, mindenki helyett és mindenki nevében! Csak ez mentheti még meg a világot!

„ÖRÖK ATYA!
Fölajánlom Neked, a TE mindenekfölött szeretett FIAD, a mi Urunk JÉZUS KRISZTUS Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét engesztelésül mindazért a sértésért, hanyagságért és szentségtörésért, amit a Legméltóságosabb OLTÁRISZENTSÉG ellen elkövetnek.
A fájdalmas Szűz közbenjárására kérünk, térítsd meg a szegény bűnösöket és mentsd meg a haldoklókat! Ámen.”
(rövid csend)

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Uram, hiszek és remélek,

Én szerelmem, neked élek.

Szánom-bánom minden vétkem,

Légy az enyém egykor égben.

--

Szentírásból ajkunk hittel vallja,

Nem győzhetett bűn és halál rajta.

Föltámadott, amint megmondotta,

Hogy ég és föld zengje: Alleluja.

Keresztút: Joseph Ratzinger bíboros imái és elmélkedései 2005.

Előkészület

Szívünk, lelkünk most kitárjuk,

útad Jézus, veled járjuk.

Kérjük, mélyen belevéssed

szíveinkbe szenvedésed.

.

Jertek hívek, a szent keresztútra,

Gondoljunk a szenvedő Urunkra,

Öleljük át véres keresztfáját,

Sirassuk meg keserves halálát.

(Dallam: Gyászba borult Isten csillagvára [SZVU 68/B])

Elmélkedés

Áll a gyílkos, nagy ítélet,

rajtunk immár igaz véred.

Valahányszor szavam vétett,

Pilátusod lettem néked.

.

Elhangzik a kegyetlen ítélet,

Kínhalálra dobnak oda téged!

Vétkeinkért átok alatt nyögtünk,

S szeretetből te halsz meg helyettünk!

I. állomás

Pilátus halálra ítéli Jézust

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Szent Máté evangéliumából (27,22-23.26)

Pilátus tovább kérdezte: "Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?" Mind azt kiabálták: "Keresztre vele!" "De hát mi rosszat tett?" - kérdezte. Annál inkább ordították: "Keresztre vele!"

Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

Elmélkedés

A világ Bírája, aki egy nap majd visszatér, hogy mindannyiunkat megítéljen, most itt áll, megsemmisülve, megszégyenítve és erőtlenül a földi bíró előtt. Pilátus nem egy rosszindulatú szörnyeteg. Tudja, hogy ez az elítélt ártatlan; keresi, mi módon szabadíthatná meg őt. Azonban szíve megosztott. Végül hát engedi, hogy helyzete, állása, saját mag a fontosabb legyen a jognál. Azok az emberek sem rosszindulatú szörnyetegek, akik ordítoznak és Jézus halálát követelik. Sokan közülük Pünkösd napján majd „szíven találva” érzik magukat (ApCsel 2,37), amikor Péter így szól hozzájuk: „A názáreti Jézust az Isten igazolta előttetek – … ti és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek” (ApCsel 2,22k). Azonban most a tömeg hatása alá kerülnek. Azért ordítanak, mert a többiek is ordítanak, és úgy ordítanak, ahogyan a többiek is ordítanak. Így tehát a gyarlóság, a gyávaság, az uralkodó mentalitás diktátumától való félelem okán lábbal tiporják az igazságot. A lelkiismeret halk hangját elnyomja a tömeg ordítása. A határozatlanság és az emberektől való félelem erőt adnak a gonosznak.

Imádság

Urunk, Téged halálra ítéltek, mert az emberektől való félelem elnyomta a lelkiismeret hangját. Az egész történelem során ugyanígy újra meg újra az ártatlanokat sújtják, ítélik el és ölik meg. Mi magunk is hányszor részesítettük előnyben a sikert az igazsággal, önnön javunkat a jogossággal szemben. Adj erőt a lelkiismeret halk hangjának, a te hangodnak életünkben! Tekints rám, mint ahogy rátekintettél Péterre is, miután ő megtagadott Téged! Pillantásod hatoljon lelkünkbe, és adjon irányt életünknek! Azoknak, akik Nagypénteken ellened kiáltottak, Pünkösdkor megadtad a szív megrendülését és a megtérést. Így nekünk is reményt adtál. Ajándékozd nekünk is mindig újra a megtérés kegyelmét!

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Itt van már a kereszt fája,

hurcolnod kell Golgotára.

Uram, én meg puhán, restül

vonakodom a kereszttül.

.

Vállaidra veszed a keresztet,

Árva szíved, ó, hogy sajog, reszket,

Ezer bűnünk iszonyatos terhe

Nehezedik súlyos keresztedre.

II. állomás

Jézus vállára veszi a keresztet

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Szent Máté evangéliumából (27,27-31)

A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.

Elmélkedés

Az ál-királyként elítélt Jézust megszégyenítik, azonban ebben borzalmas módon az igazság mutatkozik meg. A hatalmi jelvények, amelyeket ennek a világnak a hatalmasai hordanak, hányszor jelentenek gúnyt az igazsággal, az igazságossággal és az emberi méltósággal szemben! A világ hatalmasainak szertartásai és nagy szavai hányszor semmi egyebet nem jelentenek, mint pompás hazugságokat, az általuk viselt hivatal által rájuk ruházott megbízatás karikatúráit, amely szerint a jó szolgálatában kellene állniuk! A megszégyenített Jézus, aki a szenvedés koronáját viseli, épp így mutatkozik meg igaz Királyként. Az ő jogara az igazság (vö. Zsolt 45,7). Az igazságnak szenvedés az ára ebben a világban: ő, az igazi Király, nem erőszak, hanem irántunk érzett és értünk szenvedő szeretet által uralkodik. Magára veszi a keresztet – a mi keresztünket, emberlétünk terhét, a világ terhét. Így jár előttünk és mutatja meg nekünk, miként találjuk meg az utat az igazi élethez.

Imádság

Urunk, te engedted, hogy megszégyenítsenek és szidalmazzanak. Segíts bennünket, hogy soha ne egyezzünk bele a szenvedők és gyengék ellen irányuló gúnyba! Segíts, hogy a megalázottakban, a kitaszítottakban a Te arcodat ismerjük fel! Segíts, hogy ne rettenjünk vissza a világ gúnyával szemben, amikor az akaratod iránti engedelmességet megvetik! Te hordoztad a keresztet és meghívtál minket, hogy kövessünk Téged ezen az úton (Mt 10,38). Segíts, hogy felvegyük keresztünket, ne meneküljünk előle, és az élet nehézségeivel szemben ne zúgolódjunk s ne veszítsük el bátorságunkat. Segíts, hogy a szeretet útján járjunk – s a szeretet követelményeinek eleget téve eljussunk az igazi örömre.

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Botlik, roskad szegény tested,

nem bírja a nagy keresztet.

Földre sujtód, jaj! én voltam,

ki oly sokszor elbotoltam.

.

Meginog a kereszt vérző vállán,

Összeroskad az ártatlan Bárány.

Ó, boruljunk mi is véle porba,

Hiszen a mi bűnünk terhét hordja.

III. állomás

Jézus először esik el a kereszttel

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Izajás próféta könyvéből (53,4-6)

Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.

Elmélkedés

Az ember elesett és újra meg újra elesik: Hányszor lesz az ember önmaga karikatúrájává, s nem Isten képe többé, han em a Teremtő gúnyképe. A férfi, akit a Jeruzsálemből Jerikóba vezető úton a rablók kezébe került, a akit kiraboltak, majd félholtan, vérezve az út szélén hagytak – nem magának az embernek a képe? Jézus elesése a kereszt alatt nem pusztán az ostorozás miatt már halálosan fáradt ember Jézus földre esése. Ebben az esésben valami mélyebb tárul fel, ahogyan azt Szent Pál a Filippiekhez írt levelében kifejti: „Õ Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez… Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,6-8). Jézus kereszt alatti elesésében egész útja megmutatkozik: szabadon vállalt alászállása, hogy minket a büszkeség bűnéből felemeljen. Ugyanakkor megmutatkozik büszkeségünk lényege is: a gőg, hogy önmagunkat emancipáljuk Istentől és csak mi magunk akarunk lenni, a gőg, hogy azt hisszük, nincs szükségünk az örök Szeretetre, hanem magunk akarjuk életünket berendezni. Az igazság elleni eme lázadásban, ebben a próbálkozásban, hogy mi magunk legyünk Isten, önmagunk Teremtője és Bírója, elbukunk és az önelpusztításba zuhanunk alá. Jézus alászállása a mi büszkeségünk leküzdése, alászállásával felemel bennünket: Hagyjuk magunkat felemelni! Szabaduljunk meg önelégültségünktől, hamis önállóság-őrületünktől, és tanuljuk meg tőle, az Alászállottól, hogy mi magunk is alászállva, Isten és az eltiport testvérek felé fordulva megtaláljuk igazi nagyságunkat!

Imádság

Úr Jézus, a kereszt súlya a földre sújtott Téged. Bűneink, gőgünk súlya sújt le Téged. Azonban elesésed nem sötét végzet, nem a megvert ember puszta gyengesége. Te akartál hozzánk jönni, akik gőgünkkel a földön heverünk. A gőg, miszerint mi magunk és képesek vagyunk embert gyártani, oda vezetett, hogy az emberek áruvá lettek, hogy meg lehet venni és el lehet adni őket, hogy készletraktárnak tekintjük őket tevékenységünkhöz, amellyel azt reméljük, hogy magát a halált is leküzdjük. Eközben azonban az ember méltóságát egyre jobban lealacsonyítjuk. Urunk, jöjj segítségünkre elesettségünkben. Segíts, hogy elhagyjuk pusztító gőgünket, és az alázatodból való tanulás által újból felegyenesedjünk!

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Ó jaj, látod jönni szemben

édesanyád, gyötrelemben.

Ó csak én is véle járnék

Krisztus után, mint az árnyék.

.

Fájdalmas, jaj, szívet tépő látvány

A Szűzanya Jézus keresztútján.

Vérző szívét elönti a bánat,

Zokogva megy, Jézus, teutánnad.

IV. állomás

Jézus szent Anyjával találkozik

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Szent Lukács evangéliumából (2,34-35.51)

Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: "Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak - a te lelkedet is tőr járja át -, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai."

Szavait anyja mind megőrizte szívében.

Elmélkedés

Jézus keresztútján ott áll Mária, az édesanyja. Jézus nyilvános élete idején a háttérben kellett maradnia, hogy Jézus új családja, tanítványai családja születésének helyet adjon. Hallania kellett ezeket a szavakat: „Ki az anyám s kik a rokonaim? … Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám” (Mt 12,48-50). Most megmutatkozik, hogy Mária nem csak test szerint, de szíve szerint is édesanyja Jézusnak. Még mielőtt testében foganta volna Jézust, Mária már szívében megfoganta őt engedelmessége által. Neki mondta az angyal: „Gyermeket fogansz, fiút szülsz… Nagy lesz ő… Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját” (Lk 1,31k). Azonban nem sokkal később Mária hallotta az agg Simeon szájából a másik szót is: „tőr járja át a lelkedet” (Lk 2,35).Ekkor talán olyan prófétai szavak is tudatosultak benne, mint a következő: „Megkínozták, s ő alázattal elviselte… Mint a juh, amelyet leölni visznek… ő sem nyitotta ki a száját” (Iz 53,7).Most mindez elérkezett. Szívében Mária mindvégig megőrizte a szót, amelyet egykor, mindennek kezdetén az angyal mondott neki: „Ne félj, Mária” (LK 1,30).A tanítványok elfutottak, Mária azonban nem menekül el. Az anya bátorságával, az anya hűségével, az anya jóságával áll itt, valamint hitével, amely ellenáll a sötétségnek: „Boldog vagy, aki hittél” (Lk 1,45). „Amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8). Igen, ebben a pillanatban Jézus tudja: talál hitet a földön. Ebben az órában ez jelenti számára a vigasztalást.

Imádság

Szűz Mária, Urunk Anyja, te hűséges maradtál, amikor a tanítványok elfutottak. Ahogy elhitted, amikor az angyal a hihetetlent hirdette, hogy a Magasságbeli anyja leszel, ugyanúgy hittél legmélyebb megaláztatásának órájában is. Így a kereszt, a legsötétebb világéjszaka órájában a hívek, az Egyház anyjává lettél. Kérünk téged: Taníts bennünket hinni, és segíts, hogy hitünk a szolgálat bátorságává és a segítő és együtt szenvedő szeretet tettévé legyen.

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Vinni terhed, segítségül,

itt van Simon Kirenéből.

Bár csak én is, bűnös lélek,

keresztemmel követnélek!

.

Drága Jézus, erőd egyre lankad,

Kényszeredve Simon segít rajtad.

Ó, ha tudná szenvedésed titkát,

De más szívvel vinné szent Keresztfád.

V. állomás

Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Szent Máté evangéliumából (27,32; 16,24)

Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet. Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen.

Elmélkedés

Cirenei Simon bevégezte munkáját, hazafelé tart és ekkor találkozik az elítéltek szomorú menetével – számára minden bizonnyal megszokott látvány. A katonák gyakorolják a kényszerkötelezettségre vonatkozó jogukat, és a megtermett földműves vállaira teszik a keresztet. Micsoda ellenkezést válthatott ki belőle, hogy hirtelen belebonyolódott az elítéltek sorsába! Megteszi, amit meg kell tennie, minden bizonnyal belső idegenkedéssel. Azonban Szent Márk megemlíti vele együtt fiainak is a nevét, akik az olvasó számára minden bizonnyal ismerősek voltak mint keresztények és mint közösségüknek tagjai (Mk 15,21). A kényszer alatt született találkozásból hit lett. A Cirenei a Jézussal való menetelésben és a kereszt közös hordozásában felismerte: kegyelem volt, hogy ezzel a keresztrefeszítettel mehetett és segíthetett neki. A szenvedő és nem szóló Jézus titka szíven találta őt. Csakis Jézus isteni szeretete válthatta és válthatja meg az egész emberiséget, és ő azt akarja, hogy vele hordozzuk keresztjét, hogy kiegészítsük azt, ami szenvedéséből még hiányzik (Kol 1,24). Valahányszor jóságban találkozunk egy szenvedővel, egy üldözöttel vagy egy magatehetetlennel, és segítünk nekiszenvedése hordozásában, mindannyiszor Jézus saját keresztjének hordozásában vállalunk részt. Így befogadjuk az üdvösséget és hozzájárulhatunk mi magunk is a világ üdvösségéhez.

Imádság

Urunk, te megnyitottad Cirenei Simon szemét és szívét, és a kereszt hordozásában megadtad neki a hit kegyelmét. Segíts, hogy szenvedő embertársaink mellett álljunk, akkor is, amikor az erre szóló hívás ellenkezik terveinkkel vagy szimpátiánkkal. Add, hogy felismerjük: kegyelem az, hogyha együtt hordozhatjuk a másik emberrel keresztjét. Add, hogy megtapasztaljuk, hogy ezáltal veled együtt vagyunk úton. Add, hogy boldogok legyünk, hogy a veled és ennek a világnak szükségével való együtt-szenvedésben az üdvösség szolgáivá legyünk, és segédkezhessünk tested, az Egyház felépítésében.

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Jámbor asszony siet hozzád,

kendőjével törli orcád.

Vajjon hát én, kőszívemmel.

mennyi könnyet töröltem fel?

.

Veronika közeledik Hozzád,

Kendőjével törli véres orcád.

Csodaképed a jutalom érte,

Szent Arcodat lelkünkbe is vésd be.

VI. állomás

Veronika kendőt nyújt Jézusnak

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Izajás próféta könyvéből (52,2-3)

Rázd le a port magadról, kelj föl, rabságot szenvedett Jeruzsálem! Oldd le nyakad bilincseit, Sionnak fogoly leánya! Ezt mondja az Úr: Ingyen adtalak el, s most is váltságdíj nélkül váltalak vissza benneteket.

A Zsoltárok könyvéből (27,8-9)

Szívem ezt sugallta: "Keresd tekintetét!" Uram, a te arcodat akarom keresni. Ne rejtsd el előlem arcodat, ne taszítsd el szolgádat haraggal! Te vagy oltalmazóm, ne utasíts vissza, Istenem, megmentőm, ne hagyj el végképp!

Elmélkedés

„Uram, a te arcodat akarom keresni. Ne rejtsd el előlem arcodat” (Zsolt 27,8-9). Veronika – vagy ahogy a görög hagyomány nevezi: Bereniké – az ószövetségi igazak vágyakozását testesíti meg, amely arra irányul, hogy Isten arcát láthassák. Jézus keresztútján természetesen ő csak az asszonyi jóság szolgálatát teszi: Jézusnak nyújtja kendőjét. Õt nem fertőzi meg a katonák brutalitása, sem a tanítványok félelme nem bénítja meg. Õ a jóságos asszony képe, aki a szívek megzavarodottsága és sötétségbe burkolózása közepette megőrzi a jóság bátorságát, nem engedi, hogy szívére leszálljon a sötétség. „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent”, mondta az Úr a hegyi beszédben (Mt 5,8). Veronika először csak egy megkínzott, a szenvedés jelét viselő emberi arcot lát. Azonban a szeretet cselekedete belevési szívébe Jézus valódi képét: A vérrel és sebekkel teli főben meglátja Isten és az Õ jóságának arcát, amely jóság még a legmélyebb szenvedésben is utánunk jön. Csak szívünkkel láthatjuk Jézust. Csak a szeretet az, ami látóvá és tisztává tesz bennünket. Csak a szeretet által ismerhetjük meg Istent, aki maga a Szeretet.

Imádság

Urunk, add meg nekünk a szív nyugtalanságát, amely a te arcodat keresi. Óvj meg minket a szív vakságától, amely csak a dolgok felszínét látja. Add meg nekünk azt a világosságot és tisztaságot, amely képessé tesz bennünket arra, hogy meglássuk jelenlétedet a világban. Add meg nekünk a bátorságot az alázatos szeretethez ott, ahol nagy dolgokra nem vagyunk képesek. Vésd bele szíveinkbe arcodat, hogy találkozhassunk veled, és megmutathassuk a világnak képedet.

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Földre roskadsz másodízben,

értem tűrő kegyes Isten.

Hát én hányszor tántorultam!

bűneimbe visszahúltam!

.

Agyonkínzott, gyötört tested gyönge,

Másodszor is leroskad a földre.

Új estednek oka, jaj, én voltam,

Bűnből bűnbe annyit bukdácsoltam.

VII. állomás

Jézus másodszor esik el a kereszttel

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

A Siralmak könyvéből(3,1-2.9.16)

Olyan ember vagyok, aki átéltem a nyomorúságot haragjának vesszeje alatt. A sötétségbe vitt és vezetett, nem a világosságba.

Faragott kövekkel zárta el utamat, eltorlaszolta ösvényemet.

Kaviccsal összetörte fogaimat, hamut adott eledelül.

Elmélkedés

Jézus háromszori esésének és a kereszt súlyának áthagyományozott történetében Ádám bukásának, önnön emberi elesettségünknek dimenzióit és Jézus elesettségünkbe való alászállásának titkát magyarázza. Az ember elesése a történelem során mindig új formákat ölt. Szent János első levelében az ember háromszoros bukásáról szól: a test kívánságáról, a szem kívánságáról és az élet kevélységéről. Ezt ő kora bűnének s a bűn kilengésének és elfajulásainak hátteréből az ember és az emberiség bukására vonatkoztatja. Azonban gondolhatunk a későbbi történelemre is – arra, ahogy a kereszténység, belefáradva a hitbe, elhagyja az Urat: a nagy ideológiákban és az ember banalizálásában, amelynek már nincs többé szüksége ideológiákra, és amely csak hagyja a dolgokat menni a maguk útján, egy új, rosszabb pogányságot épít, amely Istent végérvényesen ki akarja utasítani, és ezáltal azon van, hogy az embertől magától is megszabaduljon. Az ember a porban hever. Az Úr hordozza ezt a súlyt, és elesik, és elesik, hogy hozzánk jöjjön; ránk tekint, hogy szívünk újra felébredjen; elesik, hogy minket fölemeljen.

Imádság

Úr Jézus Krisztus, Te hordoztak terheinket és most is hordozod azokat. Terhünk súlya a földre nyom Téged. Emelj föl bennünket újra, mert önerőnkből nem tudunk a porból fölkelni! Oldd meg sóvár vágyakozásunk átkát! Kőszívünk helyett adj nekünk húsból való szívet, egy látó szívet! Törd meg az ideológiák hatalmát, hogy az ember átlásson hazug szövedékeiken! Ne engedd, hogy az anyagelvűség fala áthághatatlan legyen!Engedd, hogy újra felfoghassunk Téged! Tégy minket újra józanná és figyelmessé, hogy ellenálljunk a rossz hatalmának, és segíts, hogy a másik ember külső és belső szükségét észrevegyük, és segítségére siessünk! Emelj föl bennünket, hogy mi is felegyenesíthessünk másokat! Adj nekünk reményt minden sötétségben, hogy a remény hordozóivá váljunk a világ számára!

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Sírva jöttök ki elébe,

Jeruzsálem asszonynépe.

Jaj, rám is szól, ami rátok:

,,Magatokat sirassátok!''

.

Az út mentén könnyvirágok nyílnak,

Jeruzsálem leányai sírnak.

Ó, nem elég itt a sírás-rívás,

Megtört szívet keres a Messiás.

VIII. állomás

Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Szent Lukács evangéliumából (23,28-31)

Jézus hozzájuk fordult: "Jeruzsálem leányai - mondta nekik -, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok, mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik nem szültek, nem szoptattak. Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?"

Elmélkedés

Elgondolkodtató, hogy milyen keményen szól Jézus a síró asszonyokhoz, akik mégiscsak őt akarják kísérni és miatta zokognak. Hogyan kell ezt értenünk? Nem érezzük mindebben a feddést, amely egy pusztán érzelmi alapú, szentimentális jámborság ellen irányul, amely nem válik megtéréssé és megélt hitté? Nem elég, hogy szavakkal és érzésekkel panaszkodunk a világ szenvedéseiről, miközben életünk mégiscsak úgy folyik tovább, mint ahogy az mindig is volt. Ezért az Úr figyelmeztet bennünket a veszélyre, amelyben élünk. Megmutatja nekünk a bűn és az ítélet komolyságát. Nem vagyunk-e túlságosan is annak kísértésében, hogy a rossz és az ártatlanok szenvedése fölötti megbotránkozásunk szavai ellenére mégiscsak ártalmatlanná tegyük a rossz titkát? Isten és Jézus képében nem csak a szelídet és a szeretet-telit akarjuk-e látni, miközben csönden kitöröljük belőle az ítéletet? Isten előtt mégsem olyan tragikus emberi gyengeségünk, gondoljuk; hisz mi is csak emberek vagyunk. Azonban a Fiú szenvedését szemlélve láthatjuk, hogy mennyire komoly valóság a bűn, hogy mily fokon kell kiszenvedni azt, hogy legyőzhessük. A szenvedő Úr alakjával szemközt véget ér a rossz elbanalizálása. Hozzánk is így szól_ Ne engem sirassatok, magatokat sirassátok… Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?

Imádság

Urunk,te a bűnbánatról szóltál a síró asszonyoknak, valamint az ítélet napjairól, amikor mi a te színed, a Világbíró színe elé kell, hogy álljunk. Te meghívsz, hogy kilépjünk a rossz elbanalizálásából, amellyel megnyugtatjuk magunkat, hogy békésen élhessünk tovább. Te megmutatod nekünk felelősségünk komolyságát, a veszélyt, hogy az ítéletnél bűnösnek és gyümölcstelennek találtatunk. Segíts, hogy ne pusztán siránkozva vagy szavakkal haladjunk melletted! Téríts meg bennünket, és adj nekünk új életet; ne engedd, hogy végül mint kiszáradt fa álljunk meg előtted, hanem inkább legyünk eleven ágak terajtad, aki az igaz szőlőtő vagy, és gyümölcsöt hozzunk az örök életre (vö. Jn 15,1-10)!

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

A keresztnek szörnyű terhe

harmadszor is földre ver le.

Ested adjon szent kegyelmet,

hogy a bűnből talpra keljek.

.

Ó, ég Ura, újra, harmadszorra,

Erőtlenül leroskad a porba.

Hóhéraid könyörtelen vernek,

Vonszold tovább iszonyatos terhed.

IX. állomás

Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

A Siralmak könyvéből (3,27-32)

Jó az embernek, ha igát hordoz ifjúságától fogva. Üljön le a magányban és hallgasson, amikor ráteszi az Úr; szája érjen le a földig. Talán még van remény. Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljen el gyalázattal. Mert az Úr nem veti el az embert mindörökre. Mert ha büntet is, újra megkönyörül nagy irgalmában.

Elmélkedés

Mi az üzenete Jézus harmadik elesésének számunkra? Mi az ember általánosságban vett esésére gondoltunk, oly sokak bukására Krisztustól egy istentelen szekularizmusba. De nem kell-e arra is gondolnunk, hogy mennyit kell Krisztusnak elszenvednie Egyházában? Hányszor élnek vissza jelenlétének szent Szentségével, a szív mily ürességébe és gonoszságába lép be oly sokszor? Hányszor ünnepeljük csakis önmagunkat, s nem is fordítunk ügyet Reá? Hányszor forgatjuk ki szavait vagy élünk vissza velük? Mily kevés hit van oly sok elméletben, mennyi üres beszédet hallhatunk? Mennyi szenny van az Egyházban, és éppen azok között, akiknek a papságban egészen Õhozzá kellene tartozniuk? Mennyi gőg és önelégültség? Mily kevésbe vesszük a kiengesztelődés szentségét, amelyben Õ vár reánk, hogy felemeljen elesettségünkből? Mindez jelenvaló az Õ szenvedésében. A tanítványok árulása, Testének és Vérének méltatlan vétele, a Megváltó legégetőbb fájdalma kell, hogy legyen, amely szívének közepébe talál. Nem tehetünk mást, mint szívünk mélyéből hozzá kiáltani: Kyrie, eleison – Urunk, ments meg minket (vö. Mt 8,25).

Imádság

Urunk, Egyházad sokszor egy süllyedő hajónak tűnik számunkra, amely már telve van vízzel és amely menthetetlenül léket kapott. Szántóföldeden több konkolyt látunk, mint búzát. Az Egyház beszennyezett ruhája és arca elrettent minket. Azonban mi magunk vagyunk azok, akik beszennyezik őt. MI magunk árulunk el Téged újra meg újra szavainkkal és viselkedésünkkel. Irgalmazz Egyházadnak: Õbenne is újra meg újra elbukik Ádám. Bukásunkkal Téged is a földre rántunk, és a sátán nevet, mert azt reméli, hogy Te ebből az esésből nem tudsz többet felkelni, hogy Te magad is legyőzöttként a földön maradsz, belevonva Egyházad esésébe. És Te mégis felkelsz. Te felkeltél – feltámadtál, és minket is újra fel tudsz emelni. Gyógyítsd és szenteld meg Egyházadat. Gyógyíts és szentelj meg minket.

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Megcsúfoltak ruha nélkül,

borzad szájad vad epétül,

Tisztes mérték, szent szemérem,

mindig, mindig maradj vélem!

.

Leszaggatják testedről a köntöst,

Minden sebből új vérpatak öntöz.

Láztól égő sebeid szent vére,

Legyen gyarló lelkünk üdvössége.

X. állomás

Jézust megfosztják ruháitól

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Szent Máté evangéliumából (27,33-36)

Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, majd leheveredtek, és őrizték.

Elmélkedés

Jézust megfosztják ruháitól. A ruha kijelöli az ember társadalmi állását; ez tagozza be őt a társadalomba, teszi őt valakivé. A nyilvános lecsupaszítás azt jelenti, hogy Jézus immár semmi – egy kitaszított, akit a megvetés prédájául vetettek. A lecsupaszítás pillanata a Paradicsomból való kiűzetésre emlékeztet bennünket: Isten ragyogása lehullott az emberről, egyszerre meztelenül és kitaszítva találja magát, lecsupaszítva és szégyenben. Jézus ily módon még egyszer magára veszi az elesett ember helyzetét. A ruháitól megfosztott Jézus arra emlékeztet bennünket, hogy mi mindannyian elvesztettük az „első ruhát”, vagyis Isten ragyogását. A kereszt alatt a katonák sorsot vetnek szegényes vagyonára,ruhájára. Az evangelisták a 22. zsoltár 19. versével beszélik el ezt az eseményt, s azt mondják nekünk, amit Jézus feltámadása után majd az emmauszi tanítványoknak fog mondani: mindennek meg kellett történnie, „az Írás szerint”. Itt semmi sem puszta véletlen, mindez már rejtve benne foglaltatik Isten Szavában és hordoztatik az ő isteni gondolatában. Az Úr keresztülhalad az emberi elveszettség minden állomásán és lépcsőfokán, és mindezen lépcsőfokok a maguk keserűségében mégis a Megváltás egy lépését jelentik: Jézus éppen így vezeti haza az elveszett bárányt. Még arra is emlékeznünk kell, hogy János szerint a sorsvetés tárgya Jézus köntöse volt, amely varratlan volt, egy darabból szőve (19,23). Ebben egy utalást vélhetünk felfedezni a főpap ruhájára, amely „egyetlen fonálból lett fonva”, varrás nélkül (Flavius Josephus a III 161). Õ, a Megfeszített, valóban főpap.

Imádság

Úr Jézus, megfosztottak ruháidtól, megszégyenítettek és kitaszítottak a társadalomból. Te hordozod Ádám szégyenét, és meggyógyítod azt. Te hordozod a világból kitaszított szegények szenvedését és szükségét. Ám éppen így töltöd be a próféták szavát. Éppen így hozol értelmet a látszólagos értelmetlenségbe. Éppen így mutatod meg, hogy Atyád Téged, minket és az egész világot a kezeiben tartja. Adj nekünk tiszteletet az emberrel szemben, léte minden szakaszában és helyzetében, amelyben vele találkozunk! Add meg nekünk kegyelmed fény-ruháját!

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Édes Jézus drága testét

véres fára fölszegezték.

Mi egyetlen boldogságunk,

Szent keresztfa, sírva áldunk.

.

A keresztre szegezik szent tested,

Fájdalmadon szívünk roskad, reszket.

Roskadj össze kereszt kemény fája,

Ne légy Jézus kínhalálos ágya.

XI. állomás

Jézust a keresztre szegezik

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Szent Máté evangéliumából (27,37-42)

Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: "Ez Jézus, a zsidók királya." Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva mondogatták: "Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!" Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is: "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki.

Elmélkedés

Jézust a keresztre szögezik. A torinoi lepel megmutatja nekünk eme kivégzési mód hallatlan kegyetlenségét. A felajánlott fájdalomcsillapító italból Jézus nem iszik: A keresztrefeszítés teljes gyötrelmét tudatosan vállalja fel. Egész testét összetörték; a Zsoltár szavai valóra váltak: „Féreg vagyok, nem ember, a nép szégyene, akit mindenki megvet” (Zsolt 22,7). „Megvetett volt, olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat … a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá” (Iz 53,3k).Álljunk meg a szenvedés e képe, a szenvedő Istenfiú előtt. Tekintsünk reá az önelégültség és az örömhajhászás óráiban, hogy megtanuljuk a határok betartását, a pusztán anyagi javak felszínességének belátását. Tekintsünk reá a szükség és a megpróbáltatás pillanataiban, hogy felismerjük, hogy éppen így Isten közelségében vagyunk. Próbáljuk meg felismerni arcát azokban, akiket meg szeretnénk vetni. A megvádolt Úr előtt, aki nem akarta arra használni hatalmát, hogy leszálljon a keresztről, hanem a Kereszt fájdalmát egészen a legvégsőkig átszenvedte, még egy gondolat eszünkbe juthat. Antiochiai Ignác, aki maga is az Úrért bilincsekbe lett verve, dicsérte a szmirnaiakat megrendíthetetlen hitük miatt: Húsukban és vérükben mintha az Úr Jézus Krisztus keresztjére lettek volna felszögezve (1,1). Engedjük magunkat felszögeztetni Jézusra, és ne engedjünk semmilyen kísértésnek, amely el akar oldani bennünket Tőle és a gúnynak, amely be akarja ezt beszélni nekünk.

Imádság

Úr Jézus Krisztus, te hagytad magad felszögezni a keresztfára, és magadra vállaltad ennek a szenvedésnek rémisztő kegyetlenségét, tested és méltóságod elpusztítását. Engedted, hogy odaszögezzenek Téged, kibúvók és kompromisszumok nélkül szenvedtél. Segíts, hogy ne meneküljünk az elől, ami kiméretik reánk! Segíts, hogy szorosan hozzád kötődjünk! Segíts, hogy átlássunk azon a hamis szabadságon, amely el kar bennünket űzni Tőled! Segíts, hogy elfogadjuk a Te „kötött” szabadságodat, és a hozzád való erős kötődésben megtaláljuk az igazi szabadságot.

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Megváltásunk már betelve:

Jézus lelkét kilehelte.

Újra élek kegyelméből!

Ki szakaszt el szerelmétől?

.

Ó, keserves, rettenetes óra,

Tikkadt ajkad nyílik végső szóra.

Visszaadva Atyádnak szent lelked,

Vérző fejed halálba csüggeszted.

XII. állomás

Jézus meghal a kereszten

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Szent János evangéliumából (19,19-20)

Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősítette. Ez volt a felirat: "A názáreti Jézus, a zsidók királya!" A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva.

Szent Máté evangéliumából (27,45-50.54)

A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: "Éli, Éli, lamma szabaktani?" Vagyis: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: "Illést hívja." Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. A többiek meg így beszéltek: "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!" Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: "Ez valóban Isten Fia volt" - mondták.

Elmélkedés

Jézus keresztje fölött írva áll az akkori két világnyelven – latinul és görögül – illetve a választott nép nyelvén – hébrül –, hogy ki is ő: a zsidók királya, Dávid megígért fia. Pilátus, az igazságtalan bíró, akarata ellenére prófétává lett. A világ nyilvánossága előtt kihirdetésre kerül Jézus királysága. Jézus maga nem fogadta el a messiási címet, mert az egy hatalomról és a megszabadításról alkotott hamis – emberi – a képet hívott elő. Azonban most ott állhat nyilvánosan a cím – a Megfeszített fölött. Õ így valóban a világ Királya. Most valóban „felmagasztaltatott”. Alászállásában felemelkedett. Most töltötte be radikálisan a szeretet megbízatását, teljesen odaadta önmagát, és éppen így Õ most az igaz Isten megnyilatkozása, Istené, aki a Szeretet. Most már tudjuk, kicsoda Isten. Most már tudjuk, hogy is néz ki a valódi királyság. Jézus a 22. zsoltárt imádkozza, amely ezekkel a szavakkal kezdődik: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem…” (Zsolt 22,2). Magába veszi az egész szenvedő Izraelt, az egész szenvedő emberiséget, Isten hiánya sötétségének drámáját, és így ott mutatja fel Istent, ahol végképp legyőzöttnek és távollévőnek tűnik. Jézus keresztje érdekes esemény. A világ elsötétedik, amikor Isten Fia elszenvedi a halált. A föld megremeg. A kereszten pedig kezdetét veszi a pogányokból való Egyház. A római százados felismeri, megvallja, hogy Jézus az Isten Fia. A keresztről győz Jézus – mindig újra.

Imádság

Úr Jézus Krisztus, halálodkor a nap elsötétedett. Mindig újra a keresztre szögeznek Téged. A történelemnek ebben az órájában éppen Isten hiánya sötétségében élünk. A szenvedés és az emberi gonoszság túláradása mögött Isten arca, a Te arcod homályosnak, felismerhetetlennek tűnik. Ám éppen a kereszten ismertetetted meg magadat. Éppen mint szenvedő és mint minket szerető vagy te a Felmagasztalt. Éppen onnan, a keresztről győztél. Segíts, hogy a sötétségnek és a zavarnak ebben az órájában felismerjük arcodat! Segíts, hogy higgyünk neked és kövessünk Téged a sötététségnek és a szükségnek éppen eme óráiban! Mutasd meg magad újra a világnak ebben az órában! Ragyogtasd fel fölénk üdvösségedet!

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Keresztfádról már levesznek,

Szent Szűz szívén pihen tested,

Bár pihennél mindig nálam,

tiszta szívem templomában.

.

A keresztről Jézus drága testét,

Édesanyja karjaiba tették.

Nincs a földön annyi tenger bánat,

Mint amennyi szent szívében támadt.

XIII. állomás

Jézus testét leveszik a keresztről és fájdalmas Anyja ölébe fektetik

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: "Ez valóban Isten Fia volt" - mondták. Messziről több asszony figyelte, mi történik; olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla.

Elmélkedés

Jézus meghalt, szívét átszúrja a római katona lándzsája, s a sebből vér és víz ömlik ki: a szentségek áramának titok-teli ábrázolása ez, a keresztségé és az Oltáriszentségé, amelyekből – Jézus megnyitott szívének erejében –mindig újjászületik az Egyház. Csontjait nem törik meg, mint a két másik megfeszítettnek; így valódi húsvéti báránynak bizonyul, amelynek egy csontját sem volt szabad eltörni (Kiv 12,46). És most, hogy mindent elszenvedett, megmutatkozik, hogy Jézus a szív minden elbizonytalanodása, a gyűlölet és gyávaság minden hatalma ellenére sem maradt egyedül. Vannak hűségesek. A kereszt alatt ott állt Mária, az édesanyja, az ő nővére, Mária, Mária Magdolna és a tanítvány, akit szeretett. Most egy gazdag ember is érkezik – Arimateai József: A gazdag átjut a tű fokán, mert Isten megadja neki ehhez a kegyelmet. Eltemeti Jézust eddig még nem használt sírjába egy kertben: A temető, ahol Jézus eltemetik, kertté lesz – azzá a kertté, amelyből Ádám kiűzetett, amikor elszakította önmagát az élet teljességétől, Alkotójától. A kertben lévő sír tudtunkra adja, hogy a halál hatalma véget ér. A főtanács egy tagja érkezik, Nikodémus, akinek Jézus meghirdette a vízből és Szentlélekből való újjászületés titkát. Még a Jézust halálra ítélő testületben is van valaki, aki Õt holtában újra megismeri és megvallja. A nagy gyász, a nagy napfogyatkozás és reménytelenség órája fölött mégis ott áll titokzatosan a remény fénye. Az elrejtezett Isten mégis az élő és közeli Isten. A meghalt Úr mégis Urunk és Megmentőnk marad, még a halál éjszakájában is. Jézus Krisztus Egyháza, az Õ új családja, elkezd kialakulni.

Imádság

Urunk, Te alászálltál a halál éjszakájába. Azonban holttestedre jóságos kezek viselnek gondot, és vászonba takarják (Mt 27,59). A hit nem halt meg teljesen, a nap nem nyugodott le egészen. Mily sokszor tűnik úgy, hogy alszol. Mily könnyen fordulunk el mi, emberek, és mondjuk: Isten meghalt. Add, hogy a sötétség óráiban felismerjük, hogy Te mégis itt vagy. Ne hagyj minket egyedül, amikor elcsüggednénk. Segíts, hogy mi se hagyjunk egyedül Téged. Add nekünk a hűséget, amely kitart a zavarodottságban is, és a szeretetet, amely éppen a legnagyobb szükségedben átfog Téged, miként Anyád is most még egyszer ölébe rejtett Téged. Segíts minket, segítsd a szegényeket és gazdagokat, egyszerűeket és okosakat, hogy átlássanak félelmeiken és előítéleteiken, és hogy képességeinket, szívünket felajánljuk Neked, így előkészítve a kertet, amelyben megtörténhet a feltámadás!

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Már a szent test sírba téve

újon metszett sír ölében,

Onnan kél fel harmadnapra,

Halált, pokolt letiporva.

.

Szent asszonyok, tanítványok sírva

Jézus testét leteszik a sírba.

Mint a kenet édes illatárja,

Úgy kísérje szívünk hű imája.

XIV. állomás

Jézus holttestét sírba teszik

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Szent Máté evangéliumából (27,59-61)

József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment. Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben.

Elmélkedés

A meggyalázott és megszégyenített Jézust tisztelettel egy új sírba helyezik. Nikodémus száz fontnyi illatszert, mirrha és áloé keverékét hozza, amelyek értékes illatot árasztanak. Olyan ez, mint Jézus olajjal való megkenésekor Betániában – túlcsorduló mérték, amely a tékozló szeretetre, Isten szeretetének „túlcsordulására” emlékeztet bennünket, amely a Fiú odaadásában mutatkozik meg. Isten elpazarolja önmagát. Ha Istennek a túlcsordulás a mértéke, akkor számunkra sem lehetne semmi sem túl sok Istenért. Jézus maga is így tanított bennünket a hegyi beszédben (Mt 5,20). Azonban Pál szavára is gondolnunk kell, miszerint Isten „Krisztus ismeretét jó illatként mindenütt elterjeszti általunk… Mert Krisztus jó illata vagyunk mi” (2Kor 2,14k). Az ideológiák rothadó szagában hitünknek mindig jó illatnak kell lennie, amely az élet nyomára vezet. A sírba helyezés órájában azonban mindenekelőtt Jézus szava kezd beteljesedni: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz” (Jn 12,24).Jézus elhalt búzaszemmé lett. Az elhalt búzaszemtől indul ki a nagy kenyérszaporítás, amely egészen a világ végéig tart: Õ az élet Kenyere, amely túlcsorduló mértékben az egész emberiség számára elegendő és táplálja azt. Az a Kenyér, amelyből az ember valóban él: Isten örök Igéje, amely testté és így kenyérré is lett értünk a kereszt és a feltámadás által. Jézus temetése fölött ott ragyog az Oltáriszentség titkának fénye.

Imádság

Úr Jézus Krisztus, sírba helyezésedkor magadra vetted a búzaszem halálát, elhalt búzaszemmé lettél, amely gyümölcsöt hoz minden időkre, egészen az örökkévalóságig. Sírodból ragyog fel minden időkre a búzaszem ígérete, amelyből az igazi manna fakad – az élet Kenyere, amelyben Te önmagadat adod nekünk. Az örök Ige a megtestesülés és a halál által a közeli Igévé lett: Kezeinkbe és szívünkbe helyezed magad, hogy szavad bennünk növekedjék és gyümölcsöt hozzon. A búzaszem halála által adod oda magad, hogy nekünk is legyen bátorságunk elveszíteni az életünket, hogy így megnyerjük azt; hogy mi is rábízzuk magunkat a búzaszem ígéretére. Segíts, hogy eucharisztikus titkodat mind inkább szeressük és tiszteljük – valóban belőled, a mennyei Kenyérből éljünk! Segíts, hogy „jó illatoddá” váljunk, hogy így érezhetővé tegyük életed nyomát ebben a világban. Miként a búzaszem a földből gabonaszálba és kalászba szökken, úgy te sem maradhattál a sírban: A sír üres, mert Õ – az Atya– „nem hagy Téged az alvilágban, s testedet sem engedi át a romlásnak” (ApCsel 2,31; Zsolt 16,10 LXX). Nem, tested nem lett a romlásé. Feltámadtál, és helyet adtál a megváltozott testnek Isten szívében. Engedd, hogy örvendezzünk ennek a reménynek, s vidám szívvel vigyük azt el a világba! Add, hogy feltámadásod tanúi legyünk!

Forrás: Magyar Kurir

2005. március 26.

Miatyánk..., Üdvözlégy...

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Uram, hiszek és remélek,

Én szerelmem, neked élek.

Szánom-bánom minden vétkem,

Légy az enyém egykor égben.

.

Szentírásból ajkunk hittel vallja,

Nem győzhetett bűn és halál rajta.

Föltámadott, amint megmondotta,

Hogy ég és föld zengje: Alleluja.

II. János Pál pápa keresztútja

(2000. Nagypéntek)

Előkészület

Szívünk, lelkünk most kitárjuk,

útad Jézus, veled járjuk.

Kérjük, mélyen belevéssed

szíveinkbe szenvedésed.

.

Jertek hívek, a szent keresztútra,

Gondoljunk a szenvedő Urunkra,

Öleljük át véres keresztfáját,

Sirassuk meg keserves halálát.

(Dallam: Gyászba borult Isten csillagvára [SZVU 68/B])

Bevezető ima

,,Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem'' (Mt 16, 24). Azért vagyunk itt, mert meggyőződésünk, hogy Isten Fiának keresztútja nem a vesztőhely egyszerű megközelítése volt. Hisszük, hogy az Elítélt minden lépése, minden mozdulata és szava, de azoké is, akik látták és részesei voltak ennek a drámának, szüntelenül szólnak hozzánk. Krisztus szenvedésével és halálával is kinyilatkoztatja nekünk Isten és az ember igazságát.

Mit jelent részesedni Krisztus keresztjében? Jelenti annak a szeretetnek a megtapasztalását a Szentlélekben, melyet Krisztus keresztje rejt magában. Jelenti a saját keresztünk fölismerését ennek a szeretetnek a fényében. Jelenti a saját keresztünk vállunkra vételét, s menni mindig e szeretet erejében... Menni végig az életen, követvén Őt, aki ,,alávetette magát a keresztnek, nem törődött a gyalázattal, és most Isten trónjának jobbján ül.'' (Zsid 12,2.)

Áll a gyílkos, nagy ítélet,

rajtunk immár igaz véred.

Valahányszor szavam vétett,

Pilátusod lettem néked.

.

Elhangzik a kegyetlen ítélet,

Kínhalálra dobnak oda téged!

Vétkeinkért átok alatt nyögtünk,

S szeretetből te halsz meg helyettünk!

I. állomás

Pilátus halálra ítéli Jézust

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Én arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról; és mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra. Mondta neki Pilátus: Mi az igazság?” (Jn 18, 38).

Pilátus drámája rejlik ebben a kérdésben: ,,Mi az igazság?''Aki nem engedi magát vezetni az igazságtól, egyszer csak képes lesz arra is, hogy ártatlanra mondjon ki halálos ítéletet. A vádlók észrevették Pilátus e gyöngeségét, ezért nem tágítanak. Konokul követelik a kereszthalált.

,,Én ártatlan vagyok ennek az igaz embernek vére ontásában. Ti lássátok!'' (Mt 27, 24.) Így ítéltetett kereszthalálra Jézus, az élő Isten Fia, a világ Megváltója. Az igazság megtagadása a történelem folyamán mindvégig szenvedést és halált okozott. Az ártatlanoknak kellett fizetniük az emberi képmutatásért. A közbeeső megoldások nem elegendőek. Nem elég mosni a kezünket. Az igaz véréért való felelősség megmarad. Emiatt imádkozott Jézus olyan forrón minden időkben élő tanítványaiért: Atyám ,,szenteld meg őket az igazságban. A te szavad igazság.'' (Jn 17,17)

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Itt van már a kereszt fája,

hurcolnod kell Golgotára.

Uram, én meg puhán, restül

vonakodom a kereszttül.

.

Vállaidra veszed a keresztet,

Árva szíved, ó, hogy sajog, reszket,

Ezer bűnünk iszonyatos terhe

Nehezedik súlyos keresztedre.

II. állomás

Jézus vállára veszi a keresztet

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

A kereszt. A becstelen halál eszköze. Római polgárt nem volt szabad kereszthalálra ítélni: túlságosan megalázó volt. A perc, amikor a Názáreti Jézus vállára vette a keresztet, hogy a Kálváriára vigye, fordulópont a kereszt történetében. A kereszt, a becstelen halál jele, amit a legalacsonyabb rendűeknek tartottak fenn, kulccsá vált. Attól a perctől fogva e kulcs segítségével nyitja ki az ember Isten misztériuma mélységének a kapuját. Az emberek a keresztet - az önmaga kifosztásának eszközét - elfogadó Krisztus műve által fogják megtudni, hogy Isten a szeretet.

Határtalan szeretet: ,,Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.'' (Jn 3,16)

,,A kereszten szenvedés van, a keresztben üdvösség van, a kereszt szeretetre tanít. Istenem, aki Téged egyszer megért, csak Utánad vágyódik, semmi másra.'' - mondja a lengyel nagyböjti ének. A kereszt a határtalan szeretet jele!

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Botlik, roskad szegény tested,

nem bírja a nagy keresztet.

Földre sujtód, jaj! én voltam,

ki oly sokszor elbotoltam.

.

Meginog a kereszt vérző vállán,

Összeroskad az ártatlan Bárány.

Ó, boruljunk mi is véle porba,

Hiszen a mi bűnünk terhét hordja.

III. állomás

Jézus először esik el a kereszttel

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

,,Isten az ő vállára rakta mindannyiunk gonoszságát'' (Iz 53, 6).

Jézus elesik a kereszt alatt. Háromszor esik el az aránylag rövid ,,Via dolorosa''-n. A kimerültségtől esik össze. Testét az ostorozás után vér borítja, fejét tövis koronázza. Kimerült. Elesik, és a kereszt súlya földre nyomja. A Prófétára kell gondolnunk, aki századokkal korábban előre látta ezt az elesést. Mintha saját szemével látta volna: az Úr Szolgája, amint a kereszt súlya alatt a földön fekszik, kinyilvánítja elesésének igazi okát. Íme, ,,Az Úr reá rakta mindannyiunk gonoszságát'' (vö. Iz 53, 6). A bűnök sújtják a földre az isteni Elítéltet. A bűnök határozzák meg a vállán vitt kereszt súlyát. A bűnök okozták elestét.

Krisztus próbál fölkelni, hogy folytassa útját. A katonák ütlegekkel és üvöltözéssel kényszerítik. Rövid megtorpanás után a csapat újra elindul. Jézus elesik és fölkel. Ezzel a Megváltó szavak nélkül fordul mindazokhoz, akik elesnek. Fölkelésre buzdít.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Ó jaj, látod jönni szemben

édesanyád, gyötrelemben.

Ó csak én is véle járnék

Krisztus után, mint az árnyék.

.

Fájdalmas, jaj, szívet tépő látvány

A Szűzanya Jézus keresztútján.

Vérző szívét elönti a bánat,

Zokogva megy, Jézus, teutánnad.

IV. állomás

Jézus szent Anyjával találkozik

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

,,Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és országának nem lesz vége!'' (Lk 1, 30-33.)

Mária emlékezett e szavakra és szívében gyakran el-elgondolkodott rajtuk. Amikor Fiával találkozott a keresztúton, talán épp e szavak jutottak eszébe. Különös erővel emlékezett rájuk: ,,Uralkodni fog... Országának nem lesz vége...'' - mondta az égi hírnök.

Most, amikor látja halálra ítélt Fiát, amint viszi a keresztet, melyen meg kell halnia, emberileg szólva kérdezhette: hogyan teljesedhetnek e szavak? Hogyan fog uralkodni Dávid házán? S miként lehetséges, hogy országának nem lesz vége?

Mária azonban látja, hogy amit akkor mondott, most a kereszt igéjében valósul meg. Mivel anya, Mária nagyon szenved. De most is ugyanúgy válaszol, mint akkor: ,,legyen nekem a te igéd szerint''. Így mint anya, az isteni Elítélttel együtt ő is átöleli a keresztet. A keresztúton Mária úgy mutatkozik meg, mint a világ Megváltójának anyja.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Vinni terhed, segítségül,

itt van Simon Kirenéből.

Bár csak én is, bűnös lélek,

keresztemmel követnélek!

.

Drága Jézus, erőd egyre lankad,

Kényszeredve Simon segít rajtad.

Ó, ha tudná szenvedésed titkát,

De más szívvel vinné szent Keresztfád.

V. állomás

Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Simont kényszerítették (vö. Mk. 15, 21). A római katonák, félvén, hogy a kimerült Elítélt nem tudja elvinni keresztjét a Golgotáig, és nem tudják végrehajtani rajta a halálos ítéletet, kerestek valakit, hogy segítsen vinni a keresztet. A szemük Simonon akadt meg. Őt kényszerítették, hogy vegye át a terhet. Elképzelhetjük, hogy ellenkezett. Egy elítélt keresztjét vinni támadás egy szabad ember méltósága ellen.

Simon mégis megragadja a keresztet, hogy segítsen Jézusnak. Simon ajándékot kap. A kényszerítésből önkéntes segítővé vált, mint akit szíven találtak a szavak: ,,Aki nem veszi föl a keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám''. Miközben vitte a keresztet, kezdte megismerni a kereszt Evangéliumát.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Jámbor asszony siet hozzád,

kendőjével törli orcád.

Vajjon hát én, kőszívemmel.

mennyi könnyet töröltem fel?

.

Veronika közeledik Hozzád,

Kendőjével törli véres orcád.

Csodaképed a jutalom érte,

Szent Arcodat lelkünkbe is vésd be.

VI. állomás

Veronika kendőt nyújt Jézusnak

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Veronikáról nem szólnak az evangéliumok. Sok asszonyt említenek Jézus környezetében, de az ő nevét nem ismerik. Lehetséges tehát, hogy a neve azt fejezi ki, amit tett. A hagyomány szerint ugyanis miközben Jézus a Golgotára ment, egy asszony utat tört magának a katonák között, és kendővel megtörölte Jézus verítékes, véres arcát. Ő pedig a kendőn hagyta arcának képét, hiteles képét, vera icon-ját. Ebből származhat a Veronika név.

Így mutatkozik meg a történés mély jelentése. A világ Megváltója arcának hiteles képét ajándékozta Veronikának.

A kendő, melyen kirajzolódott Krisztus arca, üzenetet hordoz számunkra. Ezt mondja: Íme, miként erősíti a hasonlóságot a világ Megváltójához minden jócselekedet, az igaz szeretet minden megnyilvánulása a felebarát felé, abban, aki a jót tette. A szeretet tettei nem múlnak el. A jóság, a megértés, a szolgálat minden megnyilvánulása eltörölhetetlen nyomot hagy az emberi szívben. Így formálódik az identitás, az ember igazi neve.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Földre roskadsz másodízben,

értem tűrő kegyes Isten.

Hát én hányszor tántorultam!

bűneimbe visszahúltam!

.

Agyonkínzott, gyötört tested gyönge,

Másodszor is leroskad a földre.

Új estednek oka, jaj, én voltam,

Bűnből bűnbe annyit bukdácsoltam.

VII. állomás

Jézus másodszor esik el a kereszttel

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Összeesett a kereszt súlya alatt. Ereje egyre inkább elhagyja. De lassan mégis, újra talpra áll, és folytatja útját. Mit mond nekünk, bűnös embereknek ez a második elesés? Még inkább, mint az első elesés, felkelésre serkent, hogy ismét álljunk fel keresztutunkon.

A kereszt Evangéliuma kétezer éve szól az emberhez. Krisztus, aki feláll az elesésből, kétezer éve találkozik az elesett emberrel. E kétezer év folyamán nagyon sokan megtapasztalták, hogy az elesés nem az út vége. Találkozva az Üdvözítővel, tőle hallották a bíztatást: ,,Elég neked az én kegyelmem; mert az erő a gyöngeségben válik nyilvánvalóvá'' (2Kor 12, 9). Erőt nyerve fölkeltek, és átadták a világnak a keresztből fakadó remény igéit.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Sírva jöttök ki elébe,

Jeruzsálem asszonynépe.

Jaj, rám is szól, ami rátok:

,,Magatokat sirassátok!''

.

Az út mentén könnyvirágok nyílnak,

Jeruzsálem leányai sírnak.

Ó, nem elég itt a sírás-rívás,

Megtört szívet keres a Messiás.

VIII. állomás

Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

,,Jeruzsálem leányai, ne sírjatok énmiattam, de sírjatok magatok és fiaitok miatt. '' (Lk 23,28)

Jézus szavai ezek Jeruzsálem leányaihoz, akik részvétük jeleként siratták az Elítéltet. Akkor bizonyára nem értették, mit jelentenek e szavak. Jövendölés hangzott bennük, ami hamarosan be is teljesedett.

Kevéssel előbb Jézus megsiratta Jeruzsálemet, és megmondta előre rettenetes sorsát. Miközben követjük Jézust a keresztúton, ha fölébred szívünkben a részvét a kínjai miatt, nem feledkezhetünk meg erről az intelemről.

Krisztus mindegyikünknek mondja a Jelenések Könyve következő szavait: ,,Az ajtóban állok és zörgetek. Aki meghallja szavamat és kinyitja az ajtót, bemegyek hozzá és vele étkezem, ő meg énvelem. A győztest magam mellé ültetem a trónomra, miként én győztem és ott ülök Atyám mellett az ő trónján.'' (Jel. 3, 20-21.)

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

A keresztnek szörnyű terhe

harmadszor is földre ver le.

Ested adjon szent kegyelmet,

hogy a bűnből talpra keljek.

.

Ó, ég Ura, újra, harmadszorra,

Erőtlenül leroskad a porba.

Hóhéraid könyörtelen vernek,

Vonszold tovább iszonyatos terhed.

IX. állomás

Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Íme, Krisztus harmadszor esik el a kereszt alatt. A sokaság kíváncsian figyeli, lesz-e még ereje újra fölkelni.

A harmadik elesés ezt fejezi ki: az önkiüresítést, Isten Fia szenvedését, a megalázkodást a kereszt alatt.

Jézus a tanítványainak mondta, hogy nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon (vö. Mt 20,28). Az Utolsó Vacsora termében - a földig hajolva és tanítványai lábát mosva - mintha ezt a megalázkodást gyakorolná. Harmadszor is elesvén a kereszt súlya alatt még hangosabban kiáltja felénk misztériumát. Halljuk meg a szavát!

Ez az Elítélt, aki a földön fekszik a kereszt súlya alatt, immár közvetlenül a kivégzés helye közelében mondja nekünk: ,,Én vagyok az út, az igazság és az élet'' (Jn 14,6), ,,aki engem követ nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.'' (Jn 8,12)

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Megcsúfoltak ruha nélkül,

borzad szájad vad epétül,

Tisztes mérték, szent szemérem,

mindig, mindig maradj vélem!

.

Leszaggatják testedről a köntöst,

Minden sebből új vérpatak öntöz.

Láztól égő sebeid szent vére,

Legyen gyarló lelkünk üdvössége.

X. állomás

Jézust megfosztják ruháitól

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

,,Amikor megízlelte, nem akarta meginni.'' (Mt 27, 34)

Nem akart csillapítószereket, melyek elkábíthatták volna tudatát a halálküzdelemben. Tudatosan akarta megvívni agóniáját a kereszten, hogy így teljesítse az Atyától kapott küldetést.

Öntudat és szabadság: ezek a teljes értékű emberi cselekvés nélkülözhetetlen összetevői. Hány eszközt ismer a világ ahhoz, hogy gyengítse az akaratot és elhomályosítsa a tudatot! Féltékenyen kell védeni őket minden erőszakkal szemben! A fájdalmak megengedett csillapítására tett erőfeszítéseknek mindig az emberi méltóságot tisztelve kell történniük. Mélyen meg kell értenünk Krisztus áldozatát, egyesülnünk kell vele, hogy képesek legyünk megakadályozni az élet és a halál értékének elveszítését.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Édes Jézus drága testét

véres fára fölszegezték.

Mi egyetlen boldogságunk,

Szent keresztfa, sírva áldunk.

.

A keresztre szegezik szent tested,

Fájdalmadon szívünk roskad, reszket.

Roskadj össze kereszt kemény fája,

Ne légy Jézus kínhalálos ágya.

XI. állomás

Jézust a keresztre szegezik

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

,,Átszegezték kezemet és lábamat és meg tudom számlálni minden csontomat.'' (Zsolt 21,17-18)

Beteljesednek a próféta szavai. Megkezdődik a kivégzés. A hóhérok a kereszt fájához szögezik az Elítélt kezét és lábát. Krisztus finoman érzékeny teste és lelke mérhetetlenül szenved. Vele együtt megfeszítettek két gonosztevőt is, az egyiket jobbról, a másikat balról. Amikor a hóhérok fölemelik a keresztet, megkezdődik a halálküzdelem. Be kell teljesednie e szavaknak is: ,,Én, majd ha magasba emelnek a földről, mindeneket magamhoz fogok vonzani.'' (Jn 12,32)

Egy ilyen szenvedés kétségtelenül részvétet ébreszt. De a részvét túlságosan kevés, hogy az életünket hozzákössük ahhoz, aki a fán függ. Hogyan lehet megmagyarázni, hogy nemzedékről nemzedékre ez a rettenetes látvány emberek megszámlálhatatlan sokaságát vonzotta, és ők a keresztet tették hitük ismertetőjelévé? Krisztus a keresztről a szeretet erejével vonz, az isteni szeretet erejével, mely vonakodás nélkül teljesen odaadta magát.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Megváltásunk már betelve:

Jézus lelkét kilehelte.

Újra élek kegyelméből!

Ki szakaszt el szerelmétől?

.

Ó, keserves, rettenetes óra,

Tikkadt ajkad nyílik végső szóra.

Visszaadva Atyádnak szent lelked,

Vérző fejed halálba csüggeszted.

XII. állomás

Jézus meghal a kereszten

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

,,Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.'' (Lk 23, 34)

Szenvedésének csúcspontján sem feledkezik meg Krisztus az emberről, főleg azokról nem, akik közvetlen okai szenvedéseinek. Ő tudja, hogy az embernek minden másnál jobban szüksége van a szeretetre; szüksége van az irgalomra, mely éppen ebben a percben árad ki a világra.

Röviddel ezután Jézus felkiáltott: ,,Szomjazom.'' (Jn 19,28). Az egész testet égető szörnyű láz kiáltása. De ez az egyetlen szó, amely a fizikai szenvedéséről beszél.

Íme, a megváltás műve beteljesedett. A küldetés, amiért eljött a földre, elérte célját. A többi az Atyára tartozik: ,,Atyám, a kezedbe ajánlom lelkemet!'' (Lk 23,46.) E szavakkal kilehelte lelkét.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Keresztfádról már levesznek,

Szent Szűz szívén pihen tested,

Bár pihennél mindig nálam,

tiszta szívem templomában.

.

A keresztről Jézus drága testét,

Édesanyja karjaiba tették.

Nincs a földön annyi tenger bánat,

Mint amennyi szent szívében támadt.

XIII. állomás

Jézus testét leveszik a keresztről és fájdalmas Anyja ölébe fektetik

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Az Anya ölébe fektették a Fiú élettelen testét. Az Evangéliumok nem szólnak arról, mit érzett Mária abban az órában. Mintha az evangélisták hallgatásukkal tiszteletben tartanák fájdalmát, érzéseit, emlékeit. Hogyan is lettek volna képesek ezek kifejezésére! A sok évszázados hagyomány őrzi a Pieta képét, és általa vési bele a keresztény nép emlékezetébe legfájdalmasabb kifejezését annak a kimondhatatlan szeretetkapcsolatnak, mely Mária szívében az angyali üdvözlet órájában fogantatott és érlelődött egészen isteni Fia születéséig. E szeretet nyilvánult meg a betlehemi barlangban, tétetett próbára már a templomban történt bemutatáskor, és mélyült el a Mária szívében őrzött és át- meg átgondolt szavakkal együtt (vö. Lk 2,51). Most ennek a szeretetkapcsolatnak át kell alakulnia olyan egységgé, mely felülmúlja az élet és a halál határait.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Már a szent test sírba téve

újon metszett sír ölében,

Onnan kél fel harmadnapra,

Halált, pokolt letiporva.

.

Szent asszonyok, tanítványok sírva

Jézus testét leteszik a sírba.

Mint a kenet édes illatárja,

Úgy kísérje szívünk hű imája.

XIV. állomás

Jézus holttestét sírba teszik

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

,,Megfeszítették, meghalt és eltemették...''

Krisztus élettelen testét elhelyezték a sírban. A sír bejárata elé hengerített kő azonban nem a végső pecsét művére. A végső szó nem a hamisságé, a gyűlöleté és az erőszaké. Az utolsó szót a halálnál erősebb szeretet mondja ki.

Ám hamarosan éppen ez a sír lesz az első hirdetője Isten Fia dicséretének és fölmagasztalásának az Atya dicsőségében. ,,Megfeszítették, meghalt és eltemették..., harmadnapon feltámadott a halálból."

Jézus élettelen testének sírbatételével a Golgota lábánál az Egyház megkezdi a nagyszombati virrasztást. És akkor a sír, a feltámadás néma tanúja megszólal. Az elhengerített kő, az üres sír, az összehajtott leplek.

,,Krisztus föltámadt a halálból, elsőszülöttként a halottak közül.'' (1Kor 15, 20) Az üres sír a végső győzelem jele, melyet az igazság arat a hazugság, a jó a rossz, az irgalom a bűn, az élet a halál fölött.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Uram, hiszek és remélek,

Én szerelmem, neked élek.

Szánom-bánom minden vétkem,

Légy az enyém egykor égben.

.

Szentírásból ajkunk hittel vallja,

Nem győzhetett bűn és halál rajta.

Föltámadott, amint megmondotta,

Hogy ég és föld zengje: Alleluja.

Cursillos keresztút 3.

Előkészület

Szívünk, lelkünk most kitárjuk,

útad Jézus, veled járjuk.

Kérjük, mélyen belevéssed

szíveinkbe szenvedésed.

.

Jertek hívek, a szent keresztútra,

Gondoljunk a szenvedő Urunkra,

Öleljük át véres keresztfáját,

Sirassuk meg keserves halálát.

(Dallam: Gyászba borult Isten csillagvára [SZVU 68/B])

Elmélkedés

Áll a gyílkos, nagy ítélet,

rajtunk immár igaz véred.

Valahányszor szavam vétett,

Pilátusod lettem néked.

.

Elhangzik a kegyetlen ítélet,

Kínhalálra dobnak oda téged!

Vétkeinkért átok alatt nyögtünk,

S szeretetből te halsz meg helyettünk!

I. állomás

Pilátus halálra ítéli Jézust

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Jézus áll bírái előtt. Hallgatja az igaztalan vádakat, várja a pogány bíró ítéletét. Szíve szomorú, hiszen egész élete a szeretetről tanuskodott. Fáj neki, hogyfélreértik, félremagyarázzák szavait, tetteit. Igazságtalanul vádolják, hazugságokkal mocskolják. De nem szól, nem vitatkozik. Mélységes alázattal várja az ítéletet, a szenvedést.

Uram! Hányszor ítélkezem énis meggondolatlanul? Milyen sűrűn okozok fájdalmat másoknak? És hányszor ítélek igazságtalanul?

Énnagyon nehezen tűröm, ha velem szemben igazságtalanok. Milyen elszántan védekezem. Mennyire felháborodok az érdemtelen ítélet, ítélkezés, esetleg büntetés ellen.

Segíts, hogy megtanuljam Tőled az alázatot, türelmet, békességre való törekvést!

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Itt van már a kereszt fája,

hurcolnod kell Golgotára.

Uram, én meg puhán, restül

vonakodom a kereszttül.

.

Vállaidra veszed a keresztet,

Árva szíved, ó, hogy sajog, reszket,

Ezer bűnünk iszonyatos terhe

Nehezedik súlyos keresztedre.

II. állomás

Jézus vállára veszi a keresztet

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Kimondták az ítéletet. Kereszthalál, és az elitélt maga vigye a keresztet a Golgotára.

Jézus most sem szól. Összevert, elkínzott testtel érte nyúl, felveszi a nehéz terhet.

Milyen sokszor gyötör a félelem, a kétség, vajon rám milyen kereszt vár? El fogom tudni viselni? Miért ezt?Miért nem könnyebbet?Egyáltalán miért???

Uram, adj bizalmat, hogy készen álljak a kereszt fogadására! Adj erőt, hogy ne siránkozzak, hanem megértsem, elfogadjam, ez is a fejlődésemet, javamat szolgálja!

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Botlik, roskad szegény tested,

nem bírja a nagy keresztet.

Földre sujtód, jaj! én voltam,

ki oly sokszor elbotoltam.

.

Meginog a kereszt vérző vállán,

Összeroskad az ártatlan Bárány.

Ó, boruljunk mi is véle porba,

Hiszen a mi bűnünk terhét hordja.

III. állomás

Jézus először esik el a kereszttel

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Elindul a rögös, poros úton. Egész éjszaka vallatták, nem hagyták aludni. Fáradt.

Elgyötört teste minden elszántsága ellenére megroggyan, elbotlik. A bámészkodó emberek gúnyolják, kinevetik. De ő feláll, folytatja nehéz útját.

És az én keresztem? Nekem az a nehéz. Hányszor mondom, hogy nem bírom tovább. De én sem tehetem le, sőt csak nehezítem, ha erőmet a zúgolódásra fordítom.

Légy mellettem, Uram, hogy újra fel tudjak állni, hogy tovább tudjak menni!

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Ó jaj, látod jönni szemben

édesanyád, gyötrelemben.

Ó csak én is véle járnék

Krisztus után, mint az árnyék.

.

Fájdalmas, jaj, szívet tépő látvány

A Szűzanya Jézus keresztútján.

Vérző szívét elönti a bánat,

Zokogva megy, Jézus, teutánnad.

IV. állomás

Jézus szent Anyjával találkozik

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Mária vár Jézusra. Erre az utolsó találkozásra. Pillantásával körülöleli. Ontja felé szeretetét. Mindketten tudják, mit is mondana a másik, de némán haladnak egymás mellett.

Milyen lehetett Mária lelke? Fájdalmas, kétségbeesett, szeretettel teli,- igent mondó, mint Jézus születése előtt. Nehéz volt Máriának az anyasága kezdetén, de igazán most nehéz, látni fia szenvedését, tehetetlenül menni mellette.

Én hogyan viselem a hozzám közel állók szenvedését? Megkönnyítem, mellé állok, esetleg nehezítem? Vagy észre sem veszem, és közönyösen elmegyek mellette?

És milyen a kapcsolatom az édesanyámmal, a szüleimmel? Némán haladunk egymás mellett?Vagy együtt megyünk? Osztozunk egymás örömeiben, fájdalmában?

Szűz Mária! Kérlek segíts, hogy meglássam a fájdalmat, hogy együttérző, segítőkész lélekkel forduljak beteg, szenvedő családtagjaim, barátaim és az idegenek felé!

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Vinni terhed, segítségül,

itt van Simon Kirenéből.

Bár csak én is, bűnös lélek,

keresztemmel követnélek!

.

Drága Jézus, erőd egyre lankad,

Kényszeredve Simon segít rajtad.

Ó, ha tudná szenvedésed titkát,

De más szívvel vinné szent Keresztfád.

V. állomás

Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Jézus ereje gyengül. Hosszú az út, nehéz a kereszt. Akiket szeret, akik őt szeretik, nem tudnak segíteni rajta, a többiek gúnyolják. A katonák látvagyengeségét megparancsolják az egyik szembejövőnek; vigye egy kicsit a keresztet. De Simon is fáradt. Otthon várja a családja, a vacsora...Nehezen, húzódozva fogja meg a kereszt végét.

Milyen segítség ez? Megalázó, gyötrelmes, és nagyon - nagyon magányos, hiszen önmagára figyel a szenvedő helyett.

Én hogyan segítek a hozzám fordulóknak? Tudok túllépni a saját érdekemen, tudok odafigyelő, önzetlen lenni?

Segíts Uram, hogy sohase felejtsem el; csak akkor vagyok önajándékozó, ha nem magamra, hanem a társam igényére figyelek! Segíts, hogy túllépjek önzésemen, és igazi baráttá tudjak válni!

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Jámbor asszony siet hozzád,

kendőjével törli orcád.

Vajjon hát én, kőszívemmel.

mennyi könnyet töröltem fel?

.

Veronika közeledik Hozzád,

Kendőjével törli véres orcád.

Csodaképed a jutalom érte,

Szent Arcodat lelkünkbe is vésd be.

VI. állomás

Veronika kendőt nyújt Jézusnak

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Jézus egyre fáradtabb. Nem néz a körülötte gúnyolódó, lökdösődő emberekre.

És ekkor hozzá lép egy asszony, kendőjével törli le vértől, könnytől ázott arcát. Jézusnak nincs ereje megköszönni, nincs módja megállni és meghálálni a szeretetnek ezt a kifejezését. Isteni ajándékkal viszonozza, rajta hagyja képmását.

Adni könnyű. Sokkal könnyebb, mint elfogadni. Bevallani gyengeségemet, rászorultságomat.

Segíts Uram, hogy megtanuljamelfogadni az ajándékokat, ha nem is tudom viszonozni! És a köszönetről se feledkezzek meg soha!

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Földre roskadsz másodízben,

értem tűrő kegyes Isten.

Hát én hányszor tántorultam!

bűneimbe visszahúltam!

.

Agyonkínzott, gyötört tested gyönge,

Másodszor is leroskad a földre.

Új estednek oka, jaj, én voltam,

Bűnből bűnbe annyit bukdácsoltam.

VII. állomás

Jézus másodszor esik el a kereszttel

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Cyrenei Simon eltűnt, rosszul, vagy keveset segített. A tanítványok sehol sincsenek, a sok meggyógyított beteg sem siet segítségére. A gyűlölködő tömeg között ismét a földre esik.

És mi az, ami által újra felkel? Milyen erő hajtja tovább? Küldetésének tudata.

Uram! Én még bevallani is szégyellem, hogy újra és újra elbukom a keresztjeimben, a bűneimben. És minél többször látom kudarcomat, annál nehezebben állok talpra. Szívesen mondanám, nincs értelme próbálkozni, ez nekem nem megy, talán másnak...., vagy másik kereszt kellene.

Könnyebben menne, ha megérteném, hogy minden szenvedésnek van értelme, ha családomért, barátaimért, szeretteimért ajánlom fel. Hogy megváltó szenvedésederejében osztozhatok. Adj Uram lelkembe nyitottságot, hogy ezt megértsem, és szívembe szeretetet, hogy meg tudjam valósítani!

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Sírva jöttök ki elébe,

Jeruzsálem asszonynépe.

Jaj, rám is szól, ami rátok:

,,Magatokat sirassátok!''

.

Az út mentén könnyvirágok nyílnak,

Jeruzsálem leányai sírnak.

Ó, nem elég itt a sírás-rívás,

Megtört szívet keres a Messiás.

VIII. állomás

Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Jézusnak nagy terhet kell cipelnie testével, lelkében egyaránt. Ekkor jönnek szembe a síró, jajveszékelő asszonyok.

Jézusnak van ereje vigasztalni őket. Nem a saját szenvedését meséli, részletezi, hanem ráérez az asszonyok fájdalmára.

Ezt a helyzetet is felismerem a mindennapjaimban. Iskolai, munkahelyi, barátok közötti beszélgetéseink nagy részét ez tölti ki, melyikünk tud jobban panaszkodni nehéz sorsa, túlzottan aggódó szülei, rossz férje, neveletlen gyermeke, hatalmaskodó főnöke miatt.

Adj Uram odafigyelő lelket, hogy megérezzem mások fájdalmát, hogy ne a zúgolódás őrölje fel erőmet, hanem a Te erőddel le tudjam győzni önsajnálatomat. Vigasztaló lélekkel tudjak mások felé fordulni.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

A keresztnek szörnyű terhe

harmadszor is földre ver le.

Ested adjon szent kegyelmet,

hogy a bűnből talpra keljek.

.

Ó, ég Ura, újra, harmadszorra,

Erőtlenül leroskad a porba.

Hóhéraid könyörtelen vernek,

Vonszold tovább iszonyatos terhed.

IX. állomás

Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Harmadszor esik el Jézus, és harmadszor indul újra. Már mindenki azt gondolja lehetetlen, hogy továbbbírja, de ő - nem a saját erejébőlugyan - felvitte a keresztet a Golgotára.

Kétségbeesem, feladom, lemondok róla... Ezek az érzések jellemzik a csőd helyzeteimet? Uram, miért nem jut ilyenkor eszembe, Te is emberfeletti erő segítségével jutottál el a hegyre. Uram, Te nem kívánod, hogysohase legyünk gyengék, de azt igen, hogy mindig felkeljünk az elbukásainkból. Légy erőm, bátorságom, Uram!

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Megcsúfoltak ruha nélkül,

borzad szájad vad epétül,

Tisztes mérték, szent szemérem,

mindig, mindig maradj vélem!

.

Leszaggatják testedről a köntöst,

Minden sebből új vérpatak öntöz.

Láztól égő sebeid szent vére,

Legyen gyarló lelkünk üdvössége.

X. állomás

Jézust megfosztják ruháitól

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Felért, megvívta a fáradt teste elleni harcot. De a hegy tetején sem várja egy perc pihenés, megnyugvás, megállás sem. Megfosztják ruháitól. Meggyalázzák, megalázzák testét. Lemeztelenítik, hogy semmije se maradjon. És miután elveszik ruháit, szeretetbe öltözik.

Mindnyájunknak van intim területe. Amit csak én birtokolok, amiről csak én tudok. Gondolatok, cselekedetek, vágyak...Milyen kiszolgáltatottnak érzem magam, ha ezek kiderülnek, ha ezekről kérdeznek.

Uram, adj bízó lelket, hogy ilyen helyzetekben is Rád támaszkodjam, a Te erőddel, még a gyalázatot is könnyebb elviselni!

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Édes Jézus drága testét

véres fára fölszegezték.

Mi egyetlen boldogságunk,

Szent keresztfa, sírva áldunk.

.

A keresztre szegezik szent tested,

Fájdalmadon szívünk roskad, reszket.

Roskadj össze kereszt kemény fája,

Ne légy Jézus kínhalálos ágya.

XI. állomás

Jézust a keresztre szegezik

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Véget ért az út. Szabadulás helyett a keresztre szögezés következik.

Bocsáss meg, Jézusom, hogy bűneim, kicsinyes vágyaim növelik szenvedésedet.

De Te tudod a legfontosabbat, az Úr megsegít, sohasem hagy el.

Nem dobhatom el én sem a keresztjeimet. Életemen keresztül hurcolom. Tudom, nem segíthetek magamon, tudom mások sem segíthetnek rajtam. Egymáshoz vagyunk szögezve.

Egyedül Te enyhítheted terhem súlyát, egyedül Te válthatsz meg, Uram! Egész szívemmel, életemmel Rád szeretnék hagyatkozni. Hiszen csak így tudom kimondani a végső órána nagy igent.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Megváltásunk már betelve:

Jézus lelkét kilehelte.

Újra élek kegyelméből!

Ki szakaszt el szerelmétől?

.

Ó, keserves, rettenetes óra,

Tikkadt ajkad nyílik végső szóra.

Visszaadva Atyádnak szent lelked,

Vérző fejed halálba csüggeszted.

XII. állomás

Jézus meghal a kereszten

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Elfogynak a szavaink, ha valaki közelálló meghal. Minden nagyon fáj, üres, értelmetlennek tűnik. Dehát Jézus halála óta ez nem lehetne így!

Újrakell értékelni a saját életemet. Hozzád visz az az út Uram, amin haladok? Jézus utolsó szavaival is Téged hív, beléd kapaszkodik. Nekem is Te jutsz majd eszembe, Téged kereslek a szívemmel? Tudom, hogy a halál nem a reménytelenség, a vég, hanem egy új élet kezdete?Várom a találkozást Veled, Uram?

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Keresztfádról már levesznek,

Szent Szűz szívén pihen tested,

Bár pihennél mindig nálam,

tiszta szívem templomában.

.

A keresztről Jézus drága testét,

Édesanyja karjaiba tették.

Nincs a földön annyi tenger bánat,

Mint amennyi szent szívében támadt.

XIII. állomás

Jézus testét leveszik a keresztről és fájdalmas Anyja ölébe fektetik

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Beesteledett. Hazamentek a kiabálók, a káromkodó, szenzációra éhes tömeg. Már csak azok vannak a kereszt körül, akik igazán szerették Jézust. Nagy a fájdalmuk, a tanácstalanságuk. Leemelik a drága testet a keresztről, és Szent Anyjának ölébe helyezik. Mekkora fájdalom lehetet tartani a fiút, a saját fiának halott testét!

Légy mellettem Mária, életemben, és utolsó perceimben! "Imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján! Amen"

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Már a szent test sírba téve

újon metszett sír ölében,

Onnan kél fel harmadnapra,

Halált, pokolt letiporva.

.

Szent asszonyok, tanítványok sírva

Jézus testét leteszik a sírba.

Mint a kenet édes illatárja,

Úgy kísérje szívünk hű imája.

XIV. állomás

Jézus holttestét sírba teszik

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Az utolsó, amit az ember tehet a halottért; méltón búcsúzik tőle, eltemeti. Elfelejtették a tanítványok azonban a jövendöléseket, Jézus szavait: ez csak időleges, hiszen a halálnak nincs hatalma a Fiú fölött.

Ez az a remény, amelyik átsegít a szenvedéseken, amiben bízunk, ha a halottainkra gondolunk, és ez a remény ad újra és újra erőt a kereszt viselésére. Segíts Uram, hogy sohase feledjem, Te helyet készítesz mindnyájunknak. Nekem is.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Uram, hiszek és remélek,

Én szerelmem, neked élek.

Szánom-bánom minden vétkem,

Légy az enyém egykor égben.

.

Szentírásból ajkunk hittel vallja,

Nem győzhetett bűn és halál rajta.

Föltámadott, amint megmondotta,

Hogy ég és föld zengje: Alleluja.

Cursillos keresztút 2.

Előkészület

Szívünk, lelkünk most kitárjuk,

útad Jézus, veled járjuk.

Kérjük, mélyen belevéssed

szíveinkbe szenvedésed.

.

Jertek hívek, a szent keresztútra,

Gondoljunk a szenvedő Urunkra,

Öleljük át véres keresztfáját,

Sirassuk meg keserves halálát.

(Dallam: Gyászba borult Isten csillagvára [SZVU 68/B])

Jézusom! Mindnyájan összegyűltünk ezen az estén, mert követni akarunk keresztutadon. Itt állunk a kereszt tövében. Annak idején te magad szenvedted végig ezt az utat mennyei Atyád iránti engedelmességből és irántunk való szeretetből.

A legnagyobb szenvedést vállaltad, hogy bűneinkért vezekelj és a világot megváltsd.

Engedd, hogy szenvedésed állomásain hálát és köszönetet érezzek ezért a szeretetért!

Légy velem édes Megváltóm s add részemre az alázat és bűnbánat szellemét, hogy a te nyomdokaidban járhassam a szent kereszt útját. Világosíts meg, hogy hibáimat felismerjem és leküzdjem azokat.

Áll a gyílkos, nagy ítélet,

rajtunk immár igaz véred.

Valahányszor szavam vétett,

Pilátusod lettem néked.

.

Elhangzik a kegyetlen ítélet,

Kínhalálra dobnak oda téged!

Vétkeinkért átok alatt nyögtünk,

S szeretetből te halsz meg helyettünk!

I. állomás

Pilátus halálra ítéli Jézust

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Pilátus igazságtalanul ítélt az emberektől való félelméből. Jézus hallgat, elfogadja az ítéletet, szíve legmélyén érinti , de belenyugszik.

Édes Jézusom fáj a lelkemnek, hogy téged ártatlanul halálra ítéltek. Nem volt senki, aki a pártodat fogta volna. Akiket meggyógyítottál, akiket feltámasztottál, akiknek visszaadtad a látását, hallását, járását… hol vannak azok?

Alázattal vallom be, jó Uram, hogy én is sokszor választottam a világ és te közötted és a választásom a világra esett.

Uram, taníts meg engem hallgatni, ha igazságtalanság ér, hogy irántad való szeretetből elviseljem a fájdalmat. Nem akarok azonnal felfortyanni, hanem uralkodni fogok magamon. Elég lesz Pilátus ítéletére gondolnom. És ha mégis szólnom kell, csak a szeretethangján fogok válaszolni.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Itt van már a kereszt fája,

hurcolnod kell Golgotára.

Uram, én meg puhán, restül

vonakodom a kereszttül.

.

Vállaidra veszed a keresztet,

Árva szíved, ó, hogy sajog, reszket,

Ezer bűnünk iszonyatos terhe

Nehezedik súlyos keresztedre.

II. állomás

Jézus vállára veszi a keresztet

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Kitárt karokkal ölelted át Jézusom, keresztedet. Gyermekkorod örömeit a kereszt komolyította el, ifjúságodban rágondoltál s az utolsó vacsorán a kereszt árnyékát érezted lelkeden.

Vért izzadtál előre már a fájdalomtól s most, hogy feltűnt előtted a szent kereszt fája, mégsem irtóztál, magadra vetted, átölelted s durva fájára csókodat lehelted.

Uram, adj erőt, hogy a szenvedést, amelyet te küldesz rám, vonakodás nélkül, kitartóan és örömmel viseljem. Mutasd meg milyen önkéntes áldozatot hozzak, amellyel Neked örömet szerezhetek és általa új emberré válhatok.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Botlik, roskad szegény tested,

nem bírja a nagy keresztet.

Földre sujtód, jaj! én voltam,

ki oly sokszor elbotoltam.

.

Meginog a kereszt vérző vállán,

Összeroskad az ártatlan Bárány.

Ó, boruljunk mi is véle porba,

Hiszen a mi bűnünk terhét hordja.

III. állomás

Jézus először esik el a kereszttel

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

A teher nehéz, az Üdvözítő lassan kimerül. Az út kövére rogy s a Kereszt megüti őt.

Nehéz volt a kereszted, Jézusom, töviskoronás fejedet verdeste, mélyen meghajolva mentél a kemény kövezeten, tovább már nem bírtad s a földre leestél.- Tudom, Uram, miért volt nehéz a kereszt… Az én bűneim, az én árulásom, sok hálátlanságom húztak a földre le. Bocsáss meg nekem Jézusom!

Nyomodban járva meg kell tanulnunk elfogadni esésünket. Segíts, hogy mindig tudjunk felkelni, azonnal.

Kérünk, Jézus, ne engedd, hogy valaha is a reménytelenség fogja el szívünket.

Add kegyelmedet, hogy mindig elkerülhessük a legelső bűnre vezető alkalmat.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Ó jaj, látod jönni szemben

édesanyád, gyötrelemben.

Ó csak én is véle járnék

Krisztus után, mint az árnyék.

.

Fájdalmas, jaj, szívet tépő látvány

A Szűzanya Jézus keresztútján.

Vérző szívét elönti a bánat,

Zokogva megy, Jézus, teutánnad.

IV. állomás

Jézus szent Anyjával találkozik

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Jézusom, mily gyötrelem számodra, hogy így lát édesanyád! Milyen más volt a betleheni éjjel, a názárati hajlék, Genezáreth-tava! – S mi lett most mind ebből?

Megszégyenülve két lator között, rengeteg nép szemeláttára édesanyáddal kell találkoznod.

Ő érti mindezt, de mégis milyen nagy lehet fájdalma!

A szenvedésed óráiban vigasztalást találtál Édesanyád tekintetében. Milyen jóleső érzés megértő embereket lelni! Édesanyáddal való találkozásod által taníts meg arra, hogy én is megértő, tapintatos legyek embertársaim szenvedése iránt; főként szüleim, testvéreim, barátaim szenvedése iránt.

Kérlek segítsd Édesanyámat, Uram!

Add, hogy hordozzak valamit abból a gyermeki jóságból, amellyel te voltál jó az Édesanyádhoz.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Vinni terhed, segítségül,

itt van Simon Kirenéből.

Bár csak én is, bűnös lélek,

keresztemmel követnélek!

.

Drága Jézus, erőd egyre lankad,

Kényszeredve Simon segít rajtad.

Ó, ha tudná szenvedésed titkát,

De más szívvel vinné szent Keresztfád.

V. állomás

Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Az Üdvözítő oly gyenge, hogy a zsidók attól félnek, már a Kálváriához vezető úton meg fog halni. Ezért kényszerítik az éppen arra haladó Simont, fogja és vigye egy darabon Krisztus Urunk keresztjét. Simon habozik, de vállára veszi az Úr terhét

Mi átvennénk-e helyette?…Átvettük-e valaha is más helyett?… Tudunk-e részvétre indulni a szenvedésben?

Uram, nyisd fel szememet, hogy észrevegyem a körülöttem az emberek szenvedéseit. Ne haladjak el sorsuk mellett vakon, hanem segítsek keresztjük nehezén erőmhöz mérten.

Szeretnék megbocsátó és jószívű követőd lenni.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Jámbor asszony siet hozzád,

kendőjével törli orcád.

Vajjon hát én, kőszívemmel.

mennyi könnyet töröltem fel?

.

Veronika közeledik Hozzád,

Kendőjével törli véres orcád.

Csodaképed a jutalom érte,

Szent Arcodat lelkünkbe is vésd be.

VI. állomás

Veronika kendőt nyújt Jézusnak

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Uram, te kívántad, hogy szánjanak s legyenek részvéttel irántad. „Vártam, aki szánakozzék rajtam.”

S ime nem kellett sokáig várnod, a nagy tömegben agyűlölet és káromkodás áradatában nemcsak édesanyai szív, hanem részvéttel teli szánakozó lelkek is voltak.- Jó Uram, Veronikával együtt odatatrtom én is lelkemet, és csak arra kérlek sződd bele képed, azt a véres, azt a szenvedő Krisztusi arcot.

Uram! Itt te nagyon fontosat mutattál meg nekem: az igazi hála erejét.

Add, hogy mindig hálával gondoljak azokra, akik jót tesznek velem.

Segíts minket, Uram, hogy ne félénk és gyáva követőid legyünk, hogy tetteinket emberi félelmek el ne fojtsák.

Add, hogy a Te szereteted legyen bennünk!

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Földre roskadsz másodízben,

értem tűrő kegyes Isten.

Hát én hányszor tántorultam!

bűneimbe visszahúltam!

.

Agyonkínzott, gyötört tested gyönge,

Másodszor is leroskad a földre.

Új estednek oka, jaj, én voltam,

Bűnből bűnbe annyit bukdácsoltam.

VII. állomás

Jézus másodszor esik el a kereszttel

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

A kereszt mindig nehezebb lesz, s Te egyre fáradtabb és gyöngébb, Uram. Nem bírod tovább. Íme: újra elestél.

Nem segítenek felállni, szolgák ütlegelnek, gyaláznak…

Most azok a bűneink kényszeríttetek a porba, Uram, melyet ismét és ismét elkövetünk: a legfőbb hibáink. Bűneinkkel mázsás súlyt rakunk Rád, s most részvéttel nézünk.

De így nézünk-e minden szenvedőre, a mellettünk elesőre? Nem kell megütni, belerúgni, elég egy lenéző tekintet, egy bántó szó – s máris földre tiporjuk a szenvedőt.

Add Uram, hogy ahol csak tudok, önzetlenül, szeretetből segítsek.

Adj erőt, hogy a Téged földre nyomó bűneimtől szabadulni tudjak.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Sírva jöttök ki elébe,

Jeruzsálem asszonynépe.

Jaj, rám is szól, ami rátok:

,,Magatokat sirassátok!''

.

Az út mentén könnyvirágok nyílnak,

Jeruzsálem leányai sírnak.

Ó, nem elég itt a sírás-rívás,

Megtört szívet keres a Messiás.

VIII. állomás

Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Jézusom siránkoznak rajtad az asszonyok, zokognak. Elég csak Rád nézniük, látják, mit tettek Veled.

Te ekkor mégsem magadra gondolsz: még egy utolsó tanítást adsz:” Ne engemet, hanem magatokat és gyermekeiteket sírassátok!”

Ezzel azt akarod megmutatni, mily nagy jelentősége van a tettnek, s mily kevés a sajnálkozásnak.

Add, Uram, hogy nem törődve az emberek szóbeszédével, alázatos tettekkel kövesselek.

Mennyire tudok én is mások miatt sírni! De bűneimet siratni?….

Mennyivel könnyebb búsulni mások vétke fölött… Hiszen naponta találok felelőst… És én?

Uram!Értesd meg ma velem is, hogy bűnös vagyok!

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

A keresztnek szörnyű terhe

harmadszor is földre ver le.

Ested adjon szent kegyelmet,

hogy a bűnből talpra keljek.

.

Ó, ég Ura, újra, harmadszorra,

Erőtlenül leroskad a porba.

Hóhéraid könyörtelen vernek,

Vonszold tovább iszonyatos terhed.

IX. állomás

Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

A Kálvária tövében harmadszor is elestél, Jézusom. Ha kívántad volna, isteni erővel új élet melege futott volna végig kimerült testeden, de te nem kívántad. Össze akartál törni, alázatba és engesztelésbe akartál merülni. Uram, kevély vagyok; alázz meg engem is; törj össze bennem is mindent, mi neked nem tetszik, s aztán emelj fel szentséges Szívedhez.

Taníts engem arra, Uram, hogy ne adjam fel soha! Ne mondjam: nem bírom! Ments meg az elkeseredéstől!

Add, hogy mindig tudjak újra kezdeni!

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Megcsúfoltak ruha nélkül,

borzad szájad vad epétül,

Tisztes mérték, szent szemérem,

mindig, mindig maradj vélem!

.

Leszaggatják testedről a köntöst,

Minden sebből új vérpatak öntöz.

Láztól égő sebeid szent vére,

Legyen gyarló lelkünk üdvössége.

X. állomás

Jézust megfosztják ruháitól

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Mária szőtte ruhádat sem hagyják meg neked Krisztusom! Megsebzett testedről, vérző tagjaidról durván leszaggatták Ez a megaláztatás még hozzátartozott az áldozathoz. Mindennel értünk vezekelsz.

Eszerint az utolsó tulajdont is el kell dobnunk? De azt a kötelet, amely körülfog és megakadályoz, hogy egészen a Tied legyek – nem olyan könnyű levetni. Mert néhány „kincset” mindenáron meg akarunk őrizni…

Segíts, Uram, hogy gyengeségeimtől szabadulni tudjak.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Édes Jézus drága testét

véres fára fölszegezték.

Mi egyetlen boldogságunk,

Szent keresztfa, sírva áldunk.

.

A keresztre szegezik szent tested,

Fájdalmadon szívünk roskad, reszket.

Roskadj össze kereszt kemény fája,

Ne légy Jézus kínhalálos ágya.

XI. állomás

Jézust a keresztre szegezik

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

A szent keresztfára, koporsódra, betegágyadra feküdtél, Megváltóm. Leszegeztek három szeggel két dorongra, s mikor az eleven húsból kiserkent a vér, feltört lelkedből a legmélyebb és legszégyenítőbb fájdalom fohásza.

Szegény Krisztus!

Most is példát adsz, hogy mi is készségesen vállaljuk szenvedéseinket, még ha magányosan kell is elviselnünk.

Szenvedésem fáját nem én választom meg. Készen áll keresztem méretre szabva. Te állítod elém, s nekem el kell fogadnom.

Uram! Taníts meg az elfogadásra, a lemondásra.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Megváltásunk már betelve:

Jézus lelkét kilehelte.

Újra élek kegyelméből!

Ki szakaszt el szerelmétől?

.

Ó, keserves, rettenetes óra,

Tikkadt ajkad nyílik végső szóra.

Visszaadva Atyádnak szent lelked,

Vérző fejed halálba csüggeszted.

XII. állomás

Jézus meghal a kereszten

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Ott függessz a kereszten! Mit adtam neked, Uram, kit szeretnem és imádnom kellett volna? Eljöttél, és barlangba szorultál: körülnéztél, és Egyiptomba futottál. Egyszer indultam eléd pálmaágakkal, s te sírtál; egyszer bíztad magadat rám, s Barabást választottam. Egyszer akartam koszorút kötni neked s tövisből kötöttem; egyszer tűnt fel, hogy anyád is van, fájdalmas anya lett belőle; egyszer kértél inni s ecetet nyújtottam. Ó ki hitte volna, hogy ez legyen a sorsod? S ott függtél aztán a kereszten, kitárt karokkal s nyílt ajakkal akkor is értem imádkoztál, hűtlen gyermekedért. Ó, Uram-Jézusom, mibe kerültem én teneked, s hogy gondoztál te engemet! Mivel viszonozzam, hogyan háláljam meg, Uram, a te nagy jóságodat? (Prohászka)

Te a halálod pillanatában is megmutattad, hogyan kell a küldetést beteljesíteni.

Engedelmességed által jött el a mi üdvösségünk.

Meghaltál értünk a kereszten.

Segíts, Uram, hogy engedelmeskedni tudjak! Segíts, hogy én is meg tudjak halni érted! Érted és értünk.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Keresztfádról már levesznek,

Szent Szűz szívén pihen tested,

Bár pihennél mindig nálam,

tiszta szívem templomában.

.

A keresztről Jézus drága testét,

Édesanyja karjaiba tették.

Nincs a földön annyi tenger bánat,

Mint amennyi szent szívében támadt.

XIII. állomás

Jézus testét leveszik a keresztről és fájdalmas Anyja ölébe fektetik

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Aztán levettek a keresztről, Jézusom. Édesanyád ölébe tettek le; viaszsárga tested, lecsukódó szemed, lehanyatló fejed, jó kezekbe került. Műved befejezted, megpihenhetsz.

Amikor az ember kiírtja azt, aki jobbat, szebbet akart, hajlandó díszes temetést rendezni. Most is ott nyüzsögnek körülötted, akiket megrendített a halálod, vagy akik megrendültek a saját gyávaságuktól.

Add, Uram, hogy ne a temetésed, hanem az országod eljövetele körül akarjak és tudjak munkálkodni.

Uram, ha a hitem erősebb volna, nem lennék oly türelmetlen. Mária a nyugalmát a benned való hitből merítette. Hadd tanuljak tőle csendes alkalmazkodást, ha baj szerencsétlenség ér.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Már a szent test sírba téve

újon metszett sír ölében,

Onnan kél fel harmadnapra,

Halált, pokolt letiporva.

.

Szent asszonyok, tanítványok sírva

Jézus testét leteszik a sírba.

Mint a kenet édes illatárja,

Úgy kísérje szívünk hű imája.

XIV. állomás

Jézus holttestét sírba teszik

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Csak néhány hűséges viszi testedet a sírhoz. Csend van, a szájak hallgatnak. Szomorú ez a menet, de a békelebeg felettük.

Ó, Jézus! Te csak 3 napig maradtál a sírban. Ez a3 nap a mi reménységünk.

A halállal és a kudarccal szemben mindig a reménységet kell kimondani…

Mi ugyanazt az utat fogjuk járni, mint Te. … nincs olyan parányi szenvedésem, amelyet Te ne éreztél volna, és nem váltottál volna át a végtelen megváltás során.

Segíts, Uram, hogy hűséggel járjak utamon, ott, ahol helyemet kijelölted az emberiség életében….

Leginkább abban segíts, hogy mindig, mindenben felismerjelek.

Erősíts, hogy a feltámadás hitében és reményében éljek!

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Uram, hiszek és remélek,

Én szerelmem, neked élek.

Szánom-bánom minden vétkem,

Légy az enyém egykor égben.

.

Szentírásból ajkunk hittel vallja,

Nem győzhetett bűn és halál rajta.

Föltámadott, amint megmondotta,

Hogy ég és föld zengje: Alleluja.

Cursillos keresztút 1.

Előkészület

Szívünk, lelkünk most kitárjuk,

útad Jézus, veled járjuk.

Kérjük, mélyen belevéssed

szíveinkbe szenvedésed.

.

Jertek hívek, a szent keresztútra,

Gondoljunk a szenvedő Urunkra,

Öleljük át véres keresztfáját,

Sirassuk meg keserves halálát.

(Dallam: Gyászba borult Isten csillagvára [SZVU 68/B])

Elmélkedés

Áll a gyílkos, nagy ítélet,

rajtunk immár igaz véred.

Valahányszor szavam vétett,

Pilátusod lettem néked.

.

Elhangzik a kegyetlen ítélet,

Kínhalálra dobnak oda téged!

Vétkeinkért átok alatt nyögtünk,

S szeretetből te halsz meg helyettünk!

I. állomás

Pilátus halálra ítéli Jézust

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Uram, most már hiába hallgatsz, elkéstél, túl sokat beszéltél. Most már hiába engedsz, késő, túl sokat harcoltál.

Nem voltál elég bölcs. Túlzásba vitted, és ennek ez lett a vége.

Tisztes polgárokat viperák fajzatának nevezted; rájuk pirítottál, hogy szívük sötét sírgödör, kívülről szépen meszelt falakkal.

Megölelted a gennyes sebekkel borított poklosokat. Szóba álltál közönséges idegenekkel. Együtt ettél és ittál nyilvános bűnösökkel. És nem átallottad mondani: az utcalányoké lesz a paradicsom… Szeretted a szegényeket, a tetveseket, a nyomorékokat. Magyaráztad a törvényt, és le akartad szűkíteni egyetlen, aprócska parancsra: a szeretetre.

Leselkedtek, nyomoztak utánad, s feljelentettek. Halálbüntetés vár most rád…

Uram, én mégis úgy akarok beszélni és cselekedni, ahogyan TE.

Nem akarom megtagadni sem lelkiismeretemet, sem Téged, - sem a világot… Hű leszek, még akkor is, ha bosszút állnak rajtam az emberek, és kinevetnek, kigúnyolnak, sőt halálra is ítélnek…

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Itt van már a kereszt fája,

hurcolnod kell Golgotára.

Uram, én meg puhán, restül

vonakodom a kereszttül.

.

Vállaidra veszed a keresztet,

Árva szíved, ó, hogy sajog, reszket,

Ezer bűnünk iszonyatos terhe

Nehezedik súlyos keresztedre.

II. állomás

Jézus vállára veszi a keresztet

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Uram, ez a Te kereszted, úgy tűnik, valóban a Te kereszted!

Pedig nem volt kereszted, s jöttél, hogy a mienket megkeresd… s egész életed folyamán, szenvedésed útján véges-végig magadra vetted a világ minden bűnét – egyiket a másik után.

Menj csak, szenvedj és halj meg!

Ne állj meg, csak egyre menj előre: hordoznod kell a keresztet!

Uram, utad némán jártad: igaz-e, hogy meg van a beszéd ideje, és meg van a hallgatás ideje?

Uram segíts, hogy megértsem: a legnemesebb tett mit sem ér, ha az egyidejűleg nem a néma megváltás ideje!

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Botlik, roskad szegény tested,

nem bírja a nagy keresztet.

Földre sujtód, jaj! én voltam,

ki oly sokszor elbotoltam.

.

Meginog a kereszt vérző vállán,

Összeroskad az ártatlan Bárány.

Ó, boruljunk mi is véle porba,

Hiszen a mi bűnünk terhét hordja.

III. állomás

Jézus először esik el a kereszttel

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Elesett. Pár pillanatig, részeg módjára botladozott, s összerogyott. Isten a porban fetreng.

Uram, mennyi bizalommal követtelek, s íme máris elbuktam.

Uram segíts, hogy ne csak rálépjek követésed útjára, de azon ki is tartsak. Gyámolíts, hogy elkerüljem rámszakadó vétkeimet, amelyek elbódítanak és kiüresítenek – távoltartanak a világot építő munka területétől.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Ó jaj, látod jönni szemben

édesanyád, gyötrelemben.

Ó csak én is véle járnék

Krisztus után, mint az árnyék.

.

Fájdalmas, jaj, szívet tépő látvány

A Szűzanya Jézus keresztútján.

Vérző szívét elönti a bánat,

Zokogva megy, Jézus, teutánnad.

IV. állomás

Jézus szent Anyjával találkozik

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Uram, szegény Édesanyád keserű fájdalommal tölti el szívem. Csak megy, lábai gépiesen viszik utánad, s követi az emberiség keresztútját.

Egy névtelen a tömegben, de szeme állandóan rajtad csüng.

Egyetlen mozdulatod, egyetlen sóhajod, egyetlen korbácsütés, egyetlen sebed sem idegen tőle. Érzi szenvedésedet, együtt kínlódik Veled, és anélkül, hogy közeledne Hozzád, anélkül, hogy érintene, hogy szólna Hozzád, Veled együtt Uram megmenti a világot…

Uram engedd, hogy érezzem kínodat, mert Veled együtt szeretném megmenteni a világot.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Vinni terhed, segítségül,

itt van Simon Kirenéből.

Bár csak én is, bűnös lélek,

keresztemmel követnélek!

.

Drága Jézus, erőd egyre lankad,

Kényszeredve Simon segít rajtad.

Ó, ha tudná szenvedésed titkát,

De más szívvel vinné szent Keresztfád.

V. állomás

Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

A Cirenéből való Simon éppen arra járt. Kényszerítették. Ő volt az első, egy idegen, egy ismeretlen – Uram – s elfogadtad a segítségét.

A mindenható Úr, Te, hagyod, hogy segítsen Neked egy gyarló ember. Uram, Neked szükséged van az emberre. Uram, nekem is szükségem van másokra.

Az ember útja túl rögös, egyedül nem járhatja…

Egyedül akarok cselekedni, harcolni, egyedül akarok sikert aratni. S mégis mindig áll mellettem valaki: a házastárs, egy barát, testvér, szomszéd, munkatárs. Uram, Te állítottad őket oldalamra, s én oly sokszor oda se figyelek rájuk.

Pedig csak közösen menthetjük meg a világot.

Uram, add, hogy meglássam utamon az összes Simont, s köszöntsem, még ha azok közé tartozna is, akiket kényszerítenek.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Jámbor asszony siet hozzád,

kendőjével törli orcád.

Vajjon hát én, kőszívemmel.

mennyi könnyet töröltem fel?

.

Veronika közeledik Hozzád,

Kendőjével törli véres orcád.

Csodaképed a jutalom érte,

Szent Arcodat lelkünkbe is vésd be.

VI. állomás

Veronika kendőt nyújt Jézusnak

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Uram, hosszan szemlélt Téged, s kínjaidat átérezve ő is szenvedett. Nem bírta tovább. Áttörte a katonák gyűrűjét, s a finom vászonkendőjével letörölte arcodat. Vértől és sebektől eltorzult arcod vonásai ott ragadtak-e a vásznon? Lehet. De szívébe biztosan bevésődtek.

Uram, hosszan kell nézzelek. Szerényen, lopva és egyszerűen, miként a kisebb testvér csodálja és szereti nagyobb testvérét.

Szeretnék Hozzád hasonlítani, ezért kell, hogy mindig Rád tekintsek. Olyan akarok lenni, mint te vagy. Képmásoddá akarok válni. Vajon könnyű dolgod van-e, amikor képmásodat belém vésed?

Uram, bocsásd meg gyávaságomat, langyosságomat, kényelmességemet, becstelenségemet. E vonásaimban az emberek biztosan nem látják meg a Te képmásodat.

Add, hogy Veronika legyek!

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Földre roskadsz másodízben,

értem tűrő kegyes Isten.

Hát én hányszor tántorultam!

bűneimbe visszahúltam!

.

Agyonkínzott, gyötört tested gyönge,

Másodszor is leroskad a földre.

Új estednek oka, jaj, én voltam,

Bűnből bűnbe annyit bukdácsoltam.

VII. állomás

Jézus másodszor esik el a kereszttel

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Uram nem bírod már? Újra a porban heversz. Már nem a kereszt súlya, hanem a teljes kimerültség sújtott a földre.

Uram, a fáradtság miatt estél el?

Újra és újra visszaesek hibáimba és vétkeimbe, de nem azért mintha elfáradtam volna, hanem könnyelmű szokásaim miatt.

Ismételten a padlóra kerülök, valahol a messzeségben, távol az úttól, amelyet számomra kijelöltél.

Uram újítsd és fiatalítsd meg, kérlek, mindig törekvéseimet. Formáld át szokásaimat, amelyek elkábítanak és megölnek.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Sírva jöttök ki elébe,

Jeruzsálem asszonynépe.

Jaj, rám is szól, ami rátok:

,,Magatokat sirassátok!''

.

Az út mentén könnyvirágok nyílnak,

Jeruzsálem leányai sírnak.

Ó, nem elég itt a sírás-rívás,

Megtört szívet keres a Messiás.

VIII. állomás

Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Zokognak. Tehetetlenek, nem tudnak rajta segíteni. Részvétből sírnak.

Uram, láttad, hallottad őket, s szóltál: „Bűneiteket sirassátok!”

Együttérzek kínjaiddal, és a világ fájdalmával… Igen, Uram, ezt meg tudom tenni, de megváltozni, saját bűneim miatt sírni, az egészen más!

Mindig inkább mások miatt panaszkodom, siránkozom. Persze ez könnyebb. S a világban számtalan vétkest sikerült találnom: a politika, a gazdasági helyzet, az alkohol, a drog, a TV, a munka, az emberek, akik semmit sem tesznek, a papok, más keresztények és még annyian mások. Uram, sokan, és mindig mások…

Mindig és mindenütt, minden és mindenki, tán az egész világ hibás, csak én nem!

Uram add, hogy felfogjam: én vagyok a bűnös.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

A keresztnek szörnyű terhe

harmadszor is földre ver le.

Ested adjon szent kegyelmet,

hogy a bűnből talpra keljek.

.

Ó, ég Ura, újra, harmadszorra,

Erőtlenül leroskad a porba.

Hóhéraid könyörtelen vernek,

Vonszold tovább iszonyatos terhed.

IX. állomás

Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Jézus még egyszer elesik. A katonák ütik, verik – suhog a korbács. Hiába. Nem mozdulsz. Uram, meghaltál?

Nem! – de végleg nincsen erőd.

Azonnal fel kell állnod, Uram, abban az állapotban, amiben vagy. Tovább kell menned! Lépj egyet, aztán még egyet, s még sokat… mindig tovább.

Harmadszor estél el Uram, de már nincs messze a kálvária csúcsa!

Igen, még egyszer!

Minden újabb alkalommal elbukom. Soha nem érem el a csúcsot. Már annyiszor mondtam ezt. De bocsásd meg Uram. Itt vársz engem, hogy mérlegre tedd bizalmamat.

Uram, ha elbátortalanodom, akkor elvesztem. Ha tovább küzdök, akkor megmenekültem!

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Megcsúfoltak ruha nélkül,

borzad szájad vad epétül,

Tisztes mérték, szent szemérem,

mindig, mindig maradj vélem!

.

Leszaggatják testedről a köntöst,

Minden sebből új vérpatak öntöz.

Láztól égő sebeid szent vére,

Legyen gyarló lelkünk üdvössége.

X. állomás

Jézust megfosztják ruháitól

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Még a ruháidtól is megfosztanak.

Nem kell, Uram, semmi más, csak a kereszted, a szereteted jele.

Le kell vetnem minden göncömet, amely akadályoz és elrejt a szemed elől.

„Javaim” megfojtják énemet, és elválasztanak a többiektől.

Uram, ki kell vetnem életemből mindazt, ami ellenkezik akaratoddal.

Adok, s még többet követelsz. Szeretnék néhány apróságot magamnak megtartani, amik a húsomban vannak, és képtelen vagyok a lábadhoz rakni.

De Uram, ha Neked minden kell, az egész, ám legyen.

Saját kezeddel tépd le rólam utolsó göncömet.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Édes Jézus drága testét

véres fára fölszegezték.

Mi egyetlen boldogságunk,

Szent keresztfa, sírva áldunk.

.

A keresztre szegezik szent tested,

Fájdalmadon szívünk roskad, reszket.

Roskadj össze kereszt kemény fája,

Ne légy Jézus kínhalálos ágya.

XI. állomás

Jézust a keresztre szegezik

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Uram, halálod előtt, hát mégis fellépsz a szószékre.

De ez itt nem Péter csónakja, nem Galilea zöld füves dombja, hanem a durva kereszt szószéke.

Innen prédikálsz hát, Te az emberré lett Ige.

Kihez szólsz?

A katonákhoz, a hűtlen néphez, Magdolnához és Jánoshoz, Édesanyádhoz, Máriához…

Uram, tudom, valamelyik csoportnak én is tagja vagyok.

Hol találsz rám? Az együgyű katonák között? A hűtlenek között? Vagy ott volnék tán a hűségesek között?

Uram, adj mindenképpen fület arra, hogy szavaidat – a kereszt igéjét – szeretettel és bátran meghalljam és befogadjam.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Megváltásunk már betelve:

Jézus lelkét kilehelte.

Újra élek kegyelméből!

Ki szakaszt el szerelmétől?

.

Ó, keserves, rettenetes óra,

Tikkadt ajkad nyílik végső szóra.

Visszaadva Atyádnak szent lelked,

Vérző fejed halálba csüggeszted.

XII. állomás

Jézus meghal a kereszten

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Még néhány óra, pár perc.

Harminchárom éve tart. Harminchárom évig éltél, percről percre, komolyan. Befejezetten értél életed végéhez, utad elérte célját. Nekünk is meg kell tennünk az önátadás utolsó lépését is, az életnek utolsó lépését, mely a halálba torkollik.

Három órás haláltusád nagyon hosszú. Hosszabb, mint az élet harminchárom éve.

Uram, az utolsó nekifeszülés: az emberiség áll és vár – tudatlanul - a megváltásra.

Itt állnak testvéreid, kellesz nekik! Uram, ments meg minket!

És lassan, gyötrelmesen, az ég és föld között, a rettenet sötétjében, egyedül, a szeretet bolondja felmagasztalta életét, engedte, hogy a világ bűnei ajkának pereméig áradjanak.

Krisztus miértünk halt meg.

Uram segíts, hogy meghaljak érted, segíts, hogy meghaljak értük!

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Keresztfádról már levesznek,

Szent Szűz szívén pihen tested,

Bár pihennél mindig nálam,

tiszta szívem templomában.

.

A keresztről Jézus drága testét,

Édesanyja karjaiba tették.

Nincs a földön annyi tenger bánat,

Mint amennyi szent szívében támadt.

XIII. állomás

Jézus testét leveszik a keresztről és fájdalmas Anyja ölébe fektetik

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Uram, műved kész és teljes. Letetted kezedből a szerszámot. Most már leszállhatsz a szószékről. Megpihenhetsz. Megérdemelted.

Édesanyád karjaiba vesz.

Békén nyugszol. Nyugodt és fönséges arcodon, fényként ül az öröm, tiszta lelkiismereted tükre.

Édesanyádnak valóban fájdalmat okoztál, de büszke Rád.

Napi munkám végén, este így alszom el én is. Ó Mária, vigyázol-e rám minden éjjel?

Tudod, hogy Te vagy a bűnösök menedéke! Szűz Mária, Istennek Anyja, könyörögj érettem, szegény bűnösért. Eszközöld ki fiad érdemeiért számomra a kegyelmet, hogy soha ne aludjak el Atyánktól nyert megbocsátás nélkül, hogy minden éjjel a Te karjaidban elnyugodva, megtanuljak békén meghalni.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Már a szent test sírba téve

újon metszett sír ölében,

Onnan kél fel harmadnapra,

Halált, pokolt letiporva.

.

Szent asszonyok, tanítványok sírva

Jézus testét leteszik a sírba.

Mint a kenet édes illatárja,

Úgy kísérje szívünk hű imája.

XIV. állomás

Jézus holttestét sírba teszik

P.Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

H.Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Uram semminek sincs vége. Tudom: „az idők végezetéig folyik halálküzdelmed”.

A kereszt útján az emberek sorra cserélődnek.

A feltámadás csak a világforgás végén teljesedik be.

Igaz, az út kemény, rögös és egyhangú, de tudom, a síron túl, a dicsőségben te vársz rám. Uram segíts, hogy hűséggel járjam végig utamat, s a nagy embercsaládban mindig a számomra kijelölt helyen álljak.

Segíts, hogy minden testvéremben, akikkel zarándokutamon találkozom, Téged ismerjelek fel és Neked segítsek.

P.Könyörülj rajtunk, Uram!

H.Könyörülj rajtunk!

Uram, hiszek és remélek,

Én szerelmem, neked élek.

Szánom-bánom minden vétkem,

Légy az enyém egykor égben.

.

Szentírásból ajkunk hittel vallja,

Nem győzhetett bűn és halál rajta.

Föltámadott, amint megmondotta,

Hogy ég és föld zengje: Alleluja.