Főoldal
 Hírek, aktualitások
 Események
 Énekek-imádságok
 Prédikációk
 Apró történetek a léleknek
 Versek, gondolatok

Szentmise-, hittan-, programrend
 Miserend

Hittancsoportok
 Gyermek oldal
 Betlehemi csoport
 Názáreti csoport
 Buczkó Kuckó
 Elsőáldozásra készülők
 Bérmálkozásra készülők
 Ifjúsági oldal
 Cursillos csoport oldala

Kiemelt programjaink
 Jubileumi év
 Keresztényként éld a szerelmet
 Felkészülés a HIT évére

Terveink
 Zarándokszállás projekt

Ajánlataink
 Ajánló (Film-Tv-Könyv)

Információk
 Elérhetőségeink
 Képviselőtestület
 Kérdezz-felelünk

Gyüjteményeink
 Képtár
 Linktár
 Nyomtatványok

Egy kis mosoly :-)
 Humor

Cursillo
 Cursillo hírek

Megemlékezések
 Emlékezzünk

Vendégkönyv
 Vendégkönyv

______________________

Nyír-szőlőszemek Egyesület
 Nyír-szőlőszemek Egyesület
 Eseményeink

Buczkó Atanáz Közösségi és Zarándokház
 Atanáz-ház
 
 KERESZTUTAK

Jubileumi év

Templomunk 50. évfordulója

2010. október 16-án jeles eseménynek lehettünk részesei templomunkban. Mint sokan tudjuk, már 50 éve volt, hogy a nyírszőlősi római katolikus templomunkat felszentelték. Mind a mai napig vannak olyan híveink, akik már 50 éve itt élnek egyházközösségünk szívében. A templom felépítésénél is sokan voltak, akik segítettek abban, hogy a templomunk minél hamarabb felépülhessen. A legtöbbet Buczkó Lajos Atanáz atyának köszönhettük, hisz ő tartotta össze az építkezésben segítő híveket és kezdte meg a templom felépítését. Ez mind a mai napig látszik, hogy egyházközségünk mennyire összetart.

Mostani ünnepségünket is összetartották egyházközségünk láncszemei, akik nélkül nem sikerült volna ilyen széppé és ünnepélyessé tenni ezt a szép eseményünket. Jó volt látni, hogy családok, asszonyok, férfiak, gyerekek és fiatalok mennyire összefogtak. Mindenki azt szerette volna, hogy minél szebbé tegyük ünnepségünket. Meghívtuk volt plébánosainkat és más kedves pap testvéreinket (Bohán Béla, Juhász Imre, Buczkó Lajos Atanáz, Kiss Tibor, Lengyel József, Takács Géza, dr. Váradi József és dr. Véghseő Tamás atyákat), akik nagy örömmel és érdeklődéssel jöttek el megünnepelni templomunk évfordulóját.

Az 50 év alatt még egyszer sem volt nálunk püspök, még 1960. októberében sem, mert akkor Rozsáli Menyhért helynök atya végezte el a felszentelést. Tehát most fordult elő először, hogy püspöki szentmisénk volt, melyet Bosák Nándor püspök atya tartott. Ezért is volt olyan nagy és emlékezetes ez az eseményünk. Másrészt az új képviselőtestületi tagokat is beiktatták, akik újult erővel és lendülettel indultak neki a jubileumi évünknek. A szentmise énekeit az ifjúság énekkara erősítette, melyet Csizinszki Zsuzsa kísért harmóniummal. Sokan dicsérték az énekkart, hogy milyen szép volt.

A püspök atya egy nagyon szép prédikációt mondott, melynek egy sorát szeretném idézni: „Ez a templom hitből épült”. Engem nagyon megfogott ezzel a mondatával, mivel templomunk ettől olyan stabil és erős. Velünk együtt teljes ez a templom. Hogyha akkor nem tartottak volna össze a hívek, nem állna itt ez az épület. Mind a mai napig ez a hit tart össze minket.

Sokan azzal a tudattal éltek, hogy bármennyire is szerettük volna, hogy eljöjjön Buczkó Lajos atya, - akinek annyi mindent köszönhetünk. (Ő volt az első plébánosunk, aki összekovácsolta ezt a közösséget és segítette felépíteni a templomunkat.) – sajnos nem tud velünk ünnepelni. Tudtuk, hogy már betegeskedik és nincs jól mostanában, ezért nem valószínű, hogy eljön. De valahogy a sors is így akarta, hogy ő itt legyen közöttünk. A felajánlás kezdődött, amikor megérkezett. A lent ülők csak annyit láttak, hogy a papok széjjelebb állnak és egyik akolitus testvérünk segít valakit bekísérni. A papok szemei könnybe lábadtak és nagy örömmel fogadták Buczkó Lajos atyát. Mikor a lent ülő hívek is észre vették, hogy ki jött, meghatódva csodálták. Számunkra ez csoda volt, melyet Urunknak köszönhetünk. Ünnepi szentmisénk nem is fejeződhetett volna be ettől szebben.

A mise után agapéval folytattuk ünnepségünket, melyet a Reformátusok gyülekezeti házában tartottunk. A vendégeket egy kis itallal fogadtuk, majd hidegtálakkal, süteményekkel – melyet természetesen házilag készítettek híveink- és az ünneplést egy hatalmas tortával zártuk be. Én kaptam azt a megtiszteltetést, hogy mint a képviselőtestület legfiatalabb láncszeme én vágjam meg a tortát. A torta felvágása előtt azonban volt plébánosainkat megkérdeztük, mit is jelent számukra Nyírszőlős. „Ha meghallják ezt a szót, hogy Nyírszőlős mi jut eszükbe róla?” Olyan jó volt hallgatni, ahogy drága pap testvéreink örömmel és jó kedvvel beszéltek Nyírszőlősről.

Ha templomunk 100. évfordulóját ünnepelnénk és megkérdeznék tőlem milyen volt az 50. évforduló, gyermekeimnek és unokáimnak nagy örömmel mesélnék arról, hogy milyen szép volt ez az ünnepünk. Különösen azért, mert templomunk alapítója Buczkó Lajos atya is velünk ünnepelhetett.

(Horváth Rita)